Mindig is felnéztem Editre az ereje, kitartása miatt. Tudtam, hogy egyedülálló anya, aki kislányát hároméves kora óta egyedül neveli. Ez már így is elég teher ahhoz, hogy a hétköznapok túlélése igazi művészetként jelentkezzen de Editről azt is fontos megjegyezni, hogy roma nő, aki a mai napig úgy érzi, hogy származása miatt nem érte hátrány és minden kalocsai munkahelyére szeretettel gondol vissza…már amikor volt neki, mert az Ő életében is elérkezett az, ami ma rengeteg honfitársunk életébe kúszott be észrevehetetlen gyorsasággal, hogy külföldi munkavállalásra vállalkozott és felnőttként képezte át magát és tanult meg egy új nyelvet annak érdekében, hogy tudja Rebeka lánya álmát megvalósítani. Biztosítani mindazt, ami a tehetség kibontakozásához kell. Anyagi bázis, érzelmi háttér és folyamatos támogatás, ügyintézés. Mindezek hatására Rebeka ma színpadon állva élheti meg a hivatásos táncművészek álmát…
Ahol dolgozott Kalocsán, mindenhol tisztelettel beszélnek róla, elismerik és szeretik. Mindig igyekezett többet „letenni” az asztalra. Mindezek ellenére úgy érzi, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy rengeteg munkával, tisztességgel felnevelni és támogatni egy gyerek pályafutását az nem teljesítmény. Bennem mégis nagy tiszteletet ébreszt az, ahogy ma Magyarországon egy egyedülálló roma nő mindent megtesz azért, hogy a tehetséges gyermekének fényes jövőt teremtsen.
Ismerjétek meg Rafael Editet az édesanyát és az Ő fényes tekintetű kislányát, Podholiczky Rebekát.
Mindig felnéztem Rád azért, amit elértél Edit és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül Kalocsán. Egyedülálló, roma nőként mindent megtettél, hogy Rebi jövőjét megalapozd, hogy támogasd erőn felül abban, amiben nagyon hamar megmutatkozott tehetsége, a táncművészetben.
Edit: Nem volt egyszerű, de mindig úgy álltam hozzá, hogy ez az alap, hogy Rebeka pályafutását egyengessem. Nem gondolom, hogy ez nagy teljesítmény. Nem volt kérdés, hogy abban, amiben tehetséges a végsőkig támogassam őt. Soha nem éreztem magam kevesebbnek azért, mert én roma vagyok. Soha. Sőt. Igyekeztem mindenhol helyt állni, elfogadtatni magam és megtenni a tőlem telhető legjobbat. Több helyen dolgoztam egyszerre, ha kellett takarítottam, ablakot pucoltam vagy éppen pályázati munkát koordináltam. Alapvetően az volt a legfontosabb, hogy Rebeka tanuljon és a lehető legjobb helyen, ahol a táncművészetét tovább mélyítheti. Ezért is kezdtem el újra tanulni szakmát és nyelvet is évekkel ezelőtt, hogy Ausztriába menjek és teremtsek egy olyan anyagi hátteret, ami biztosíthatja a folytatást. Nem szűkölködünk, óvatosan beosztjuk a pénzt, megvan mindenünk. Voltak nehezebb évek, de mindig megoldottuk, hogy Rebi ne szenvedjen hiányt…
Rebi: Sokat köszönhetek anyunak, de ezt Ő tudja, hogy mennyire büszke vagyok rá. Nagyon szeretem őt és felnézek rá. És szintén nagyon sokat köszönhetek Tóth Mihó Erikának és Tóth Zoltánnak, a két kalocsai tánctanáromnak, akik segítettek a felvételi felkészülésben. Végig támogattak a terveimben és bátorítottak.
Honnan indult a tánchoz való tehetség kibontakozása?
Edit: Még nem volt 3 éves, amikor a Hétszínvirág együttesben elkezdett táncolni, az első tanára Horváth Katalin volt utána került át a Tóth Zoliékhoz. Óvodás kora óta mondogatta nekem, hogy ő a tánccal szeretne foglalkozni, általános iskolában előállt azzal a tervvel, hogy megy Nyíregyházára. Az Eperföldi iskola után felvették majd kiderült, hogy a fóti táncművészeti iskolában, ha plusz egy évet elvégezne, akkor kapna egy OKJ-s középfokú táncművész végzettséget is. Mindenképpen beakartam biztosítani, hogy legyen használható szakmája. Közben beadta jelentkezését a Magyar Táncművészeti Egyetemre és felvették, szóval így ugrott az OKJ-s ötödév. Most kellene elkezdnie a pályát de Rebus tavaly ősszel bekerült a sűrűjébe, ott van, ahova az egyetem elvégzése után vágyakoznak az emberek.
Néptáncos körökben közismert tény, hogy Erdélyben hivatásos néptáncművésznek lenni a szakma egyik csúcsa…Rebekának sikerült 19 évesen tavaly november óta.
Gabi: Erdélybe szerződtettek, hivatásos néptáncművésznek. Igazából akkor átugorhattad az egyetemet?Rebi: Igen. Mindig is vágyamvolt, hogy kikerülhessek Erdélybe alkotni, táncolni. Csak nem ekkora terveztem, hanem jó pár év múlva…2017 szeptemberétől elkezdtem tanulmányaimat, mint magyar táncos és próbavezető az egyetemen itthon és közben novemberbe meghívtak Erdélybe a Sepsiszentgyörgyi, nagyhírű Háromszék táncegyüttesbe és döntés elé állított az élet. Én követtem az álmaimat…
Hogyan képzeljük el egy Erdélyben élő táncművész mindennapjait?
Rebi: Délelőtt a Tamási Áron Színházban próbálunk, balett és kortárs táncórákat is veszünk a néptánc mellett, készülünk a repertoár darabjaira. Van egy gyerekeknek szóló darabunk, a Szerencsekrajcár, az Aranyasszonyok a legújabb, amit Furik Rita táncművész rendező állított színpadra és leginkább kortárs táncművészeti elemeket sorakoztat fel, a Mudrucz című előadás, ami egy erdélyi táncos életét dolgozza fel.  Most nyáron augusztusban készülünk a Passió című darabra, amit Csíksomlyón mutatunk be. Azt anya is megnézi, ahogy az Aranyasszonyok című darabunkat is látta.
Budapesten az egyetemen, néptánc pedagógus végzettséget szerezhettél volna…jól érzem a lelkes élménybeszámolódból, hogy Neked a tánc az életed? Mondhatjuk ezt?
Rebi: Igen, sőt, ha maradtam volna az egyetemen, akkor nem tudtam volna hivatásos táncművész lenni. Nagyon nehéz elhelyezkedni. Szeretnék természetesen diplomát. Jövőre Csíkszeredán indul hivatásos táncosoknak az egyetemen táncművészeti szak, ahova a vezetőség támogatásával mehetek, ha sikerül a felvételim.
Gabi: Roma kultúra fontossága mennyire jelenik meg Nálad, az életedben?
Rebi: Édesapám nem roma és anyu sem ezt az identitást erősítette bennem. Inkább azt köszönhetem anyának, azt az identitást, hogy merjem követni az álmaimat és ha keményen megdolgozom érte, akkor szinte minden elérhető. Alapvetően a roma folklór és annak a színessége megfogott. Az együttesben alap dolog, hogy ismerjük a roma népművészet és táncművészet alapjait. Mi heti szinten járunk ki Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, az „Őrkő” nevű cigánytelepre.Edit: Igen, ott „pacsiznak” a roma gyerekek, fiatalok a táncművészekkel, eszméletlen jó élményeik vannak, ezt is meséld el…

Fotó: Bea
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/8. számában olvashatjátok el.