Valahol mindig ott motoszkált bennem Skandinávia. De mostanában valahogy nem gondoltam, hogy eljutok északra. És mekkorát tévedtem. Egy életre szóló ajándék volt ez az út Svédországba. Annak ellenére, hogy nálam általános állapot, hogy fázom. Szeptembertől májusig, hogy pontos legyek. De ez nem lehetett akadály abban, hogy útra keljek Sverige felé. (Elnézést, de nagyon megtetszett a nyelvük.) Az éjjeli indulás, hajnali érkezés kissé tompítja az ember érzékeit, de a repülőről leszállva, ahogy a hideg északi szél és a mínuszok csapkodták az arcom, egyből felébredtem, és felfogtam, hogy hol is vagyok. Még az otthonfelejtett elemózsia gondolata is messze szállt már. A terv ezúttal pontos, a reptérről autóba pattanva egy órás út vezetett Stockholmba. Itt hegyeknek még nyoma sem volt, a táj olyan lapos, mint szülőföldem az Alföld. De azért havat már jócskán lehetett látni. Első benyomások: Az utakon semmi gond, mindenhol szépen takarítják. Minden harmadik autó Volvo. Természetes jelenség, mit is gondoltam?! A kontraszt a kül-és belváros között elég nagy, ahogy ez a legtöbb nagyváros esetében lenni szokott. Előbbiben hatalmas gyárak, autószalonok, gyorséttermek, modern új épületek. És ahogy egyre beljebb érünk a városba, úgy bukkan elő Stockholm igazi arca.
Néhány téves kanyar és felesleges kör után egy belvárosi hotelben lepakoltam, magamhoz vettem a legszükségesebb kellékeket (fényképezőgép, sál, sapka, kesztyű) az egynapos városnézéshez, és már útra is keltem. Kivételesen szoros volt a program, sok utazás várt még rám.
A Vasa Múzeumról sokat hallottam, és első látásra beleszerettem. Egyetlen hajót mutat be, ám talán sokat elárul, hogy az egész múzeumot a hajó köré építették. Nem akarok száraz adatokkal dobálózni, de egy 1628-ban elsüllyedt hajóról van szó, ami első útján, még a kikötő bejáratánál elmerült. Majd 333 évig pihent a hullámsírban, hogy aztán rengeteg kutatás és munka után a nagyközönség is láthassa. Ha múzeumban járok, igyekszem sok információt befogadni, elolvasni, de olyan helyen még sosem jártam, ahol tényleg MINDENT elolvastam, megnéztem, és amikor már indulni készültem, inkább visszafordultam még egy ráadás fél órára az akkor kezdődő idegenvezetésre. Olyan látvány és történet ez, amit minden Stockholmba látogatónak erősen ajánlok. És azt még nem is említettem, hogy ez a legnépszerűbb svéd múzeum.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/3. számában olvashatod el.