Sikeres üzletasszony, elegáns nő, fiatalos nagymama és nem mellesleg a város „Szép asszonya” – ahogy sokan a mai napig hívják. Mindezért megdolgozott, és büszkén vállalja, ahogyan az életkorát sem rejti véka alá, bár senki sem hiszi el neki. Kíváncsi voltam, hogyan tudja minden egyes életkorban megélni a nőiségét, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, és mitől nő egy igazi nő?


– A sorozat fő kérdése az, hogy mit jelent ma nőnek lenni?
Azt érzem, hogy nőnek lenni egy óriási kihívás, hiszen a női lét az állandó egyensúlykeresésről szól, különösen nehéz harmóniát teremteni a magánélet és a hivatás között.
– Női vezetőként milyen kihívásokkal kellett szembenézned?
Ha végigszaladok ezen a 30 éven, amióta a mezőgazdasággal foglalkozó cégemet vezetem, kirajzolódik, hogy minden egyes szakaszban más kihívások kerültek az utamba. Az első pár évben valóban az elfogadásért küzdöttem, hiszen nőként ebben a szakmában nehéz érvényesülni, olyannyira, hogy a tárgyalásokon nem feltétlenül tekintettek rám egyenrangú félként. Az arcukra volt írva: „Mit érthet egy nő a mezőgazdasághoz?!” Időbe tellett, mire a szakmában nevem lett, de ma már elismernek a férfi kollégák is.
– Mivel tudtad ezt kivívni?
– Határozott fellépéssel és a mögöttem biztos támaszként álló szakmai tudással – ezt a férfi kollégák is díjazzák. A magabiztosság létfontosságú, egyetlen pillanatra sem bizonytalanodhatok el, mert azt egyből megérzi a velem szemben ülő fél.
– Nem tartottál attól, hogy belekeményedsz a vezetői szerepbe?
A munkában elvárják, hogy határozott és olykor még kemény is legyek, ugyanakkor maradjak törékeny nő, aki empatikus és megértő. Azt hiszem sikerül megtartanom az egyensúlyt, és a vezetői szerepet az irodában tudom hagyni.

női szerepek 21. századi női elvárások Impulzív Magazin
– Mit gondolsz, a nőknek is kijárna, hogy gyakrabban jussanak vezetői szerephez?
Nagyon is! Én azt gondolom, hogy minden cégvezetésben szükség lenne a női energiákra is, mert mi sokkal empatikusabban közelítünk meg egy-egy helyzetet. Általában véve a nők az építő kritikát is értékelik, míg egy férfi nehezebben viseli, ha megkérdőjelezik a döntését.
– Jellemző rád a finom elegancia, honnan hozod ezt a mintát?
Gyermekkoromban szerény körülmények között éltünk, az édesanyám életében a nőies megjelenés háttérbe szorult. Szóval, ebben nincs előttem minta, az idők során alakult ki bennem a stílushoz való vonzalom. Mivel elég hamar lettem cégtulajdonos, ez magával hozta azt is, hogy vezetőként mindig adnom kell a megjelenésemre.
– Miként változott az életed során a nőiség megélése?
Azt tapasztalom, hogy a nők jelentős része, miután gyermeket szült, feladja a nőisége egy részét, valahol belesüpped az anyaszerepbe, egyszerűen hátra dől a székben – én ezzel nem értek egyet. Persze természetes, hogy az anyasággal megváltoznak a prioritások, azt viszont nem jelenti, hogy ebben az élethelyzetben nem kell kihoznunk magunkból a legtöbbet.
– És az idő előrehaladtával ez benned nem is alakult át?
– Talán még erősebben érzem ennek jelentőségét. Az öregedés egy természetes folyamat, de ettől még megélhetjük ebben az időszakban is a nőiségünket, én legalábbis erre törekszem.

női szerepek 21. századi női elvárások Impulzív Magazin
– Jól érzem, hogy a 60-as korosztálytól ma már nem vár túl sokat a társadalom?
– Épp azt figyeltem meg, hogy a generációmat a társadalom egyhangúan leírja, sokan abban a tévhitben élnek, hogy ebben a korban már nem érdemes foglalkozni magunkkal, hiszen úgy is elszállt felettünk az idő. Talán elvárás is a társadalom részéről, hogy az idő előrehaladtával fokozatosan vonuljunk vissza, és váljunk láthatatlanná. Pedig az életkorunk csak egy szám. Törekednünk kell arra, hogy mindig a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ha pedig jól érezzük magunkat a bőrünkben, az sugárzik rólunk, akárhány évesek is vagyunk. Én a magam módján igenis harcolok az idő múlásával, szeretném bebizonyítani, hogy hatvan felett is lehet egy nő vonzó.
– Meghazudtolod a saját korodat!
Örülök, ha így látod, mert legbelül csak 40 évesnek érzem magam. Egyébként különösen jól esik, amikor csodálkozó tekinteteket látok, amint elárulom a koromat. Ez motivál engem. Az viszont tagadhatatlan, hogy ez kemény küzdelem, és ahogy az idő szalad előre, mindig egyre több energiát igényel. (nevet)
– Gondolkozol az idő múlásán?
Tudomásul veszem ezt a folyamatot, de cseppet sem félek tőle. Belül érzem, hogy ketyeg az óra, amit nyilván nem lehet megállítani vagy visszafordítani, de lassítani annál inkább, és ez megnyugtató. Azt látom, ha gondosan odafigyelünk saját magunkra, akkor nincs mitől tartanunk, mert szépen is megöregedhetünk.


– Mit teszel azért, hogy ilyen irigylésre méltó alakod legyen?
A sportra a mai napig szánok időt, és a táplálkozásomra is odafigyelek. Ettől függetlenül szeretek finomakat enni, új ízeket kipróbálni, de igyekszem mértéket tartani. Időnként azért felszalad pár kiló, ezért minden évben kiválasztok egy időszakot, amikor formába lendülök, hogy a következő évet ismét tiszta lappal indíthassam. Ezen kívül szeretem kipróbálni a különböző szépészeti kezeléseket is, de arra ügyelek, hogy a végeredmény természetes legyen.
– Egészen fiatalon szültél, ma is így csinálnád?
Nem bántam meg, hogy a fiamat 21 évesen hoztam a világra. Ez ma már egészen korainak tűnik, akkoriban azonban természetes volt. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ma már nem ilyen az élet – egy nő az egyetem elvégzését követően munkába áll, hogy a hivatásában kiteljesedhessen, és szerencsés esetben 30 éves kora körül elkezd érlelődni benne az anyaság gondolata.
– Mit tapasztalsz, milyen nehézségekkel állnak szemben a 21. századi nők?
Elég nagy a baráti társaságom, szeretek emberek között lenni, talán ezért is érint rosszul ez a bezártság. Azt veszem észre, hogy egyre több nő él egyedül, közülük sokan még egészen fiatalok, szeretnének családot, de mégsem sikerül megtalálniuk azt, akivel szívesen leélnék az életüket. Ugyanakkor ez a probléma nem csak a fiatal generációt érinti, egyre több olyan, 40 feletti barátnőm van, akinek még nem született gyermeke, pedig régóta vágyik rá. Szerintem annál szörnyűbb nincs, mint amikor egy nő kifut az időből, és csupán ezért nem élheti meg az anyaság örömeit.


– Az elmúlt évtizedekben rengeteget változtak a női és férfiszerepek. Te mit érzékelsz ebből?
– Elértük azt, hogy a férfiak már elismerjék az önálló, saját egzisztenciával rendelkező nőket, azonban a párkapcsolatban ez okozhat némi konfliktust. Ha a nő egyedül is megállja a helyét a világban, az a férfiban némi félelmet kelt, és nem feltétlenül érzi úgy, hogy vele szeretne közös életet tervezni. Mi nők, valahol arra vágyunk, hogy egyenrangú félként létezzünk egy kapcsolatban, lehessünk önállóak, ugyanakkor megmutathassuk az érzékeny, törékeny énünket is. Ez egy komplex elképzelés, ami elméletben működhet, a gyakorlati kivitelezése azonban már annál bonyolultabb. 
– Pozitív a kisugárzásod, mégis érdekelne, milyen az, amikor nem minden fenékig tejfel?
Amikor hullámvölgybe kerülök, szeretem megélni a mélységeket, ahonnan aztán talpra állhatok. Alapjában véve pozitív szemléletű ember vagyok, képes vagyok örülni apró dolgoknak is, a negatív gondolatoktól pedig amennyire csak lehet, távol tartom magam. Úgy érzem, ezek megbetegítik a testet és a lelket is. Igyekszem mindig a megoldásra összpontosítani, még a nehéz helyzetekben is megtalálom azt, amiért érdemes felállni, és újult erővel továbbindulni. Szerencsére mellettem áll a fiam és az unokáim is, akik mindig feldobják a napomat.  
– Mennyire tudsz részt venni az unokáid életében?
Imádom őket, és sajnálom, hogy manapság a nagymamák szerepe is átformálódott. Az én időmben több generáció élt együtt, a nagyszülők őrizték az otthon melegét, segítettek a ház körüli teendőkben, és vigyáztak a gyerekekre. A mai nagyszülők már jóval kevesebb időt töltenek együtt az unokáikkal, mert még hatvanon túl is aktívan tevékenykednek a munka világában. Ettől függetlenül, én szeretem arra használni a szabadidőmet, hogy minőségi időt töltsek el a gyerekekkel.
Mire vágysz még Margó?
Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy minden tökéletes így, hiszen hiányzik az életemből a társ. Bár mindig arra vágytam, hogy nő lehessek egy férfi oldalán, ez nem adatott meg. Azt nem állítom, hogy egyedül érzem magam, hiszen aktív társasági életet élek, de nehéz megszokni, hogy esténként, amikor leülök vacsorázni, nem tudom megosztani senkivel a gondolataimat, az apró örömöket vagy épp a bánatomat. Remélem, hogy ez változni fog és bízom benne, hogy egyszer rám talál a szerelem.



“Mit jelent ma nőnek lenni?” sorozatunkban három különböző életszakaszban lévő stílusos nővel beszélgettünk a női szerepek alakulásáról, az önismeretről, a nőiség megéléséről és arról, hogyan lehet nőként érvényesülni a 21. században. A témával kapcsolatban Hársch Gabi gondolatait már megosztottuk veletek: “Sikerül minden életszakaszban megtalálnom azt, ami kitölti az életemet, ami boldoggá tesz.” – a teljes interjút itt olvashatod el.

Fotó: Panna