Petőfi Sándor szavai számomra is örökérvényűek, talán csak a mondatvégi írásjelet változtatnám meg kérdőjelre. Hogy miért? Mióta a kisfiam iskolássá „érett”, a szeptember egyet jelent az iskolakezdéssel, ami valljuk be nem mindig felhőtlen egy szülő számára.
A nyári szünet elején még azért fogjuk a fejünket, mert nem tudjuk, hogyan oldjuk meg a kiskorú felügyeletét a kb. 11 hetes vakáció alatt. Persze miután megszületett hétről-hétre a „beosztás” és beállt a „rendszer”, azon vesszük észre magunkat, hogy véget ért az „arany élet”. Elszaladtak a szünet egy közeli vagy távoli vízparton töltött felhőtlen napjai, és a párunkkal kettesben töltött „mézeshetek” is, amíg a gyerkőcök a nagyszülőket boldogították. Mert erre is ekkor lehet, sőt kell időt szakítanunk az évközi mókuskerékből kizökkenve!
Az igazi kihívást persze az jelenti, amikor csemeténk az első osztályt kezdi. Ilyenkor lezárul egy szakasz az egész család életében és egy teljesen új világ nyílik ki. Akkoriban mi is izgalommal telve vártuk az új kezdetet. Túl voltam az első szülői értekezleten és megkaptuk a kétoldalas listát, hogy mire lesz szükségünk az év során. Bevallom őszintén, én amolyan Pató Pál urasan szoktam intézni a dolgokat, így nem meglepő, hogy alig két héttel a „rajt” előtt indultunk az első beszerző körútra. Sógornőm, akinek az időben is későn van, persze már júliusban letudta a bevásárlást. Van még mit tanulnom vagy inkább változnom? Természetesen az újdonsült nebulóval karöltve kerestem fel a város legnagyobb papír-írószer boltját, gondoltam ezzel is motiválva és segítve őt a zökkenőmentesebb iskolakezdésben. Ugyanis a legtöbb kisgyerekkel ellentétben ő nem várta az iskolát – bár mindenki kérdésére kötelességtudóan azt válaszolta, hogy igen – nem kis fejtörést és aggodalmat okozva anyai szívemnek. Szerencsére az első „menetet” kiütéssel nyertük és a lista nagy részét likvidálhattuk. Közben kis segédem lelkesedése is nőttön-nőtt, miután a füzetekről, füzettartó boxokról, címkékről, uzsonnás dobozokról és kulacsokról a kedvenc mesefigurái kacsintottak rá. Úgy éreztem nyert ügyem van! Ezt követően még egy nagy és két kisebb akcióval sikerült nyakára hágnunk a felszereléslajstromnak, igaz átcsúszva már a tanítás első heteibe. Persze azért szükség volt arra, hogy megnyugtassam a kis elsőst, nem fogja a tanító néni leharapni a fejét, mert van még egy-két lyuk a pipasorunkban.
.…
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/5. számában olvashatjátok el.
