Reggel van, készülődöm, indítom a napot. Még nem reggeliztem. Szoktam amúgy, de figyelnem kell arra, hogy meglegyen. Most épp kimaradt. Nyúlok a szokásos gyógynövényes étrend-kiegészítő kapszulám után, de a kezem megáll a levegőben, mert eszembe jut a tegnap esti podcastadás, amit az Impulzív Magazin Youtube-csatornáján néztem: Tudatos táplálkozás. Így hát észbe kapok, és kiveszem a hűtőből a reggelim alkotóelemeit, hogy először jól kibéleljem a „rendszert”. Horváthné Csortán Kriszta ajánlója a Női Lét podcasthez.
És hogy miért hallgatok máris ezekre a tanácsokra? Miért hiszem el őket rögtön? Sok oka van, de a legkézenfekvőbbet most elmondom neked. A dietetikus szakember, Dusa Fanny az adásban megkérdezte a hallgatóságtól, hogy miért csodálkozik a refluxos tünetein, ha például a reggeli vitaminkapszuláját éhgyomorra hajigálja be a „rendszerbe”. Na, nem pont így mondta, de a lényege ez volt. A reflux szó megütötte a fülemet, mert a pár hónapja fennálló panaszaim aktuálisan feltételezett háttere pont ez. Nem volt nehéz elképzelnem, hogy Fanny állításában lehet valami, hiszen az emésztőnedvek visszafelé áramlása, és a táplálék feldolgozásának lassulása egyszerűen a kor előrehaladtával, így a változókorban is könnyen jelentkezhet. És én bizony nyakig benne vagyok… Szóval ezt a mondatot épp ezért jegyeztem meg, és ezentúl figyelek is majd a sorrendre.
Egyébként is vallom, hogy a szakértelem minden területen fontos. Mostanában egyre jobban feldühít, hogy mindenki mindenhez IS(!) ért. Különösen igaz ez a csodadiéták korában, ahol az egyik legfontosabb igény az, hogy jól nézz ki, de azt a lehető legrövidebb idő alatt. Pedig az ugye megvan, hogy a „jól kinézéshez” az is kell, hogy jól legyél?! Hogy felelős vagy azért – akármennyire nem tetszik –, hogy a szervezeted működik-e, és panaszmentes-e? Hajlamosak vagyunk a felületességre, a felelősség áthárítására, valamint a hazudozásra. És ahogy körbenézek, azt látom, hogy sajnos egyre inkább. Pedig ahhoz, hogy lásd, igazam van, és ezek nem túl kemény szavak, nem kell mást tenned, csak vezesd pár napig azt a Fanny által javasolt bizonyos étkezési naplót! Látni fogod a suttyomban bekapdosott falatokat, rágcsákat, és bizony rányitja a szemed a kihagyott reggelikre, valamint esti falásrohamokra is.
Ismét egy személyes emlék tolakodik elő belőlem, ahogy az öngondoskodásról és tudatosságról esik szó a beszélgetésben. Anyukám már régóta nincs velünk, és a viszonyom vele, a legenyhébb kifejezést is használva, igencsak ellentmondásos volt. Laza nő volt, sodróan intelligens és határozottan határozott. A nagymamámmal szemben is, így a sok közül az egyik állandó konfliktusforrásuk éppen az én nevelésem volt. Anyám ugyanis nem ragaszkodott úgy a rendszerességhez, mint a szigorú, szoros kontyú nagymamám, akit szinte látok is magam előtt, ahogy szenvtelenül hallgatja reggel a menye szemrehányását, amiért engem felébresztett. Persze nekem sem esett jól, hogy kiparancsolt az ágyból, de nem rosszindulatból tette: már várt az asztalon a gőzölgő kakaó és a vajas kenyér – hiszen reggelizni kell. Anyám hagyott volna, és hagyott is aludni, nem enni, széllelbélelt életet élni. Utólag már tudom, nem véletlen, hogy tízéves koromban gyomorfekélyem volt, és az is egyértelmű, hogy nem akart rosszat a nagymamám. Sőt! Ösztönből tudta, amit Fanny most tudatosságnak hív: az egészséges táplálkozás fortélyait, az odafigyelést, és annak a ténynek a rendkívül egyszerű igazságát, hogy a szabályosság, a rendszer nagyon is kell a táplálkozásban. A népi bölcsesség sem túloz, amikor azt állítja, az vagy, amit megeszel.
Ezért olyan telitalálat ez a Női Lét adás! Mert benne a dietetikus szakember, Fanny és egészségtudatosságra törekvő beszélgetőpartnere, Panna természetes bájjal, ugyanakkor komoly lelkesedéssel és mellbevágó egyszerűséggel szembesítenek a saját jóllétünk iránti felelősségünkkel.
Hidd el, neked is beleültetik a bogarat a füledbe, hogy milyen kis erőfeszítéssel is már jobban lehetsz. És meglátod, sok, lehet, hogy a magad számára sem kimondott kérdésedre érkezik majd felelet tőlük! Úgyhogy melegen ajánlom neked ezt az adást, persze csak akkor, ha jól akarsz lenni, és tenni akarsz magadért.
