Majdnem minden férfinak van egy olyan hobbija, amivel a felnőtt énje életben tudja tartani a magában élő kisfiút. Én legalábbis szeretem ezt így látni. Remek dolog, ha nem felejtjük el, milyen érzés volt gyermekkorunkban gondtalanul játszani, önfeledten létezni a saját fantáziavilágunkban.  Felnőttként már nem fogalmazódik ez meg bennünk szó szerint, inkább csak érezzük, és néha visszaköszön a hobbink felé való rajongásunkban.

Az idő múlik, telik, fogy. Az egyik legfontosabb elemi része a létezésnek, mert minden térben történő esemény az időn keresztül válik megfogalmazhatóvá. Érdekes, hogy az idő folyásának iránya állandó és mindig előre mutat. Egyelőre ez a mai tudomány legstabilabb álláspontja.
Ha múlik, mérjük. Már nagyon régóta. Így válik ütemezhetővé bármi az életben. A mérésére szolgáló eszközök kezdetben egyszerűek voltak, a pontosságuk, felbontásuk sem volt magas, gondoljunk csak a napórára, vagy a homokórára. Az igény viszont mindig megvolt rá, hogy precízen mérhetővé tegyük az időt. A tudomány fejlődésével egyre több eszköz volt a kezünkben, hogy pontosabb, precízebb időmérőket fejlesszünk ki, mi több, sokszor az idő mérésére szolgáló eszközök kutatásai során felfedezett új technológiákat emelték át, és használták fel más irányú fejlesztéseknél.
Idővel megtanultuk egyre pontosabban mérni és ütemezni az életünket, ami megváltoztatott körülöttünk mindent. A teljesség igénye nélkül emelném ki például a számítógépeket és az általuk vezérelt gyártósorokat, melyek az idő nagy felbontású mérése nélkül nem tudnának működni, az időzítés, a precíz ütemezés, létük alapja. Ezek nélkül ezt az újságot sem tudnánk olvasni, ilyen minőségben és példányszámban, a cikkek megírásától mindössze néhány nap után legalábbis biztosan nem.

Az idő múlásának romantikája, visszafordíthatatlanságának megkérdőjelezése és a mérésére szolgáló eszközök fejlesztésének izgalmai mentén alakult ki bennem az órák iránti szeretetem és rajongásom.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/7. számában olvashatjátok el.