Gyermekágyas időszak – egy igazán régies megfogalmazás arra a néhány hétre vonatkozóan, amely a szülést követi, mégis máig használjuk, mert jelentésében mély és sokrétű tartalmat hordoz. Magába foglalja ugyanis a baba világrajövetelével együtt járó valamennyi testi, lelki és érzelmi történést, melyek ekkor zajlanak és indulnak útjukra az édesanya, a gyermek és az éppen születő család életében. Ez az időszak semmihez sem hasonlítható, csodálatos pillanatokkal van tele, de számos nehézséget és kihívást is tartogat. Most ezekről beszélgetünk Hajós Anett tanácsadó szakpszichológussal, családterapeutával, relaxációs- és szimbólumterapeutával, a Budai Termékenységi Centrum szakemberével.


– Honnan származik a gyermekágyas kifejezés?
– A szókapcsolat, néprajzi eredetét tekintve, azt az ágyat jelöli, amelyben a frissen szült nő és újszülöttje tartózkodott a szülést követő néhány hetes időtartamban. Ezalatt ellátták és féltették az anyát és gyermekét – ez volt a baba világrahozatala utáni megpihenés és „kímélet” helye. Ma már tágabb, orvosi és lélektani értelemben használjuk a kifejezést, és az újszülött érkezését követő hat hetet értjük alatta. Ez az ún. életszakaszváltás kezdete, amikor gyökeresen megváltoznak a mindennapok a szülés előtti időszakhoz képest, és kezdenek kialakulni a kibővült család működésének alapjai. Ez egy igen megterhelő periódus, valódi próbatétel, amely nagy fokú rugalmasságot igényel a családtagoktól. Ekkor kezdődik meg az édesanya szervezetének regenerálódása is, a babával való összeszokás folyamata, valamint a csecsemő családba integrálása. Az első gyermek érkezésekor pedig azt az életciklusváltást is jelöli, amely a férfi és nő kapcsolatának elementáris változását hozza magával, hiszen párból szülőpárrá válnak.
– Mindezt azonban megelőzi a szülés folyamata, amely a gyermekágyas időszak alakulásában is meghatározó szerepet tölt be. Mitől válik egy szülésélmény pozitívvá?
– Pozitív szülésélményről akkor beszélünk, amikor a baba világrajövetele komplikációmentesen, az anya saját tempójában zajlik, vagyis nem irányítják őt, és ő sem próbálja befolyásolni a folyamatot – csak befelé figyel, és hagyja, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. A természet úgy alkotta meg a szülés folyamatát, hogy az optimális legyen, ráadásul minden elemét pozitív érzelmekkel látta el. Gondoljunk csak bele, hogy egy baba megérkezése sokszor elhúzódó, fárasztó és fájdalmas folyamat, az édesanyának mégis egyből „képesnek kell lennie” arra, hogy gondoskodjon az újszülött gyermekről, így a szülésélmény feltehetően egy „pozitív biológiai norma”, amit egy neurobiokémiai, ún. jutalmazási rendszer támogat. Ez azt jelenti, hogy természetes szülés esetén az anyai agyban termelődő oxitocin olyan idegi-hormonális körök kiépítését segíti, amelyek hatására az anya a pici körüli gondozási feladatokat kellemes, jutalmazó élményként éli meg. De ez a fajta testi „beprogramozottság” nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szülés pozitív élményként fog elraktározódni az édesanyában, hiszen a negatív és ambivalens érzések megjelenése is teljesen természetes jelenség ekkor.
– Különösen, amikor a baba világrajövetele során komplikáció lép fel.
– Császármetszés vagy egyéb beavatkozás hatására az anyai szervezet oxitocintermelése elmarad, így a hormonális jutalmazó rendszer hiányában a csecsemőgondozás vélhetően kevésbé lesz gördülékeny és örömteli. Fontos azonban kiemelni, hogy ez ilyenkor természetes: nem az édesanyával van a baj, ez nem az anyai kompetenciáról szól. A mai nőkre egyébként is társadalmi nyomásként nehezedik annak a súlya, hogy a terhességet, a szülést és az utána következő időszakot is „jól kell csinálni”. Az a fajta teljesítménykényszer és szorongás, amely ezt a jelenséget övezi, leginkább a vizsgadrukkhoz hasonlítható. Egy elhúzódó szülés és az alatta megélt, a vártnál fegyelmezetlenebb anyai viselkedés, valamint a folyamat irányítása felett érzett kontroll elvesztése, esetleg egy császármetszéssel végződő vajúdás, mély csalódottságot és önbizalomvesztést okozhat az édesanyában. Ez a görcsös kontroll és a teljesítménykényszer illúziója még az egyszerű élettani folyamatokat is félelmetessé teheti, ráadásul beárnyékolhatja a gyermekágyas időszakot, valamint a további gyermekvállalási kedvet.
– Milyen későbbi szerepe van az édesanya által megélt szülésélménynek?
– A várandósság időszaka mintegy az anyaságra való előkészületnek tekinthető. A szülés folyamata átmeneti fázist jelöl: egy hihetetlenül intenzív és drámai esemény, amely az előkészületek sorában az utolsó lépés, ugyanakkor az anyává válás kezdeti, fizikai mozzanata – az első lépcsőfok. Minden nő másként éli meg a gyermeke világrajövetelét, de az biztos, hogy a legtöbbjük számára elősegíti az anyai öntudat helyre kerülését. A szülés és az utána következő konkrét történések juttatják el ugyanis a nőt az anyaság kapujába.
– Melyek ezek a meghatározó történések?
– Maga a szülés élménye egy óriási feladattal való megbirkózás, egy minden addigit felülmúló fájdalommal, koncentrációval és kitartással járó életesemény. Ezek egy olyan fokú megpróbáltatást és komoly emberi rítust hordoznak magukban, melyek egyértelműen jelzik a nő életében bekövetkező gyökeres változást. Ugyanakkor mégis kellenek bizonyos apró történések, melyek segítik a fiatal anya új szerepbe való belehelyezkedését. Ez a csecsemő első felsírása, a vele való első testi kontaktus, az első pillantása az édesanyjára vagy a szoptatás élménye. Az anya-gyermek kapcsolat ugyan a baba megszületésével kezdődik, de kettejük igazi egymásra hangolódása hosszú tanulási folyamat eredménye lesz.


– A gyermekágyas időszak bevezető momentuma, a szülést követő, úgynevezett aranyóra. Mit jelent a fogalom, és miért olyan fontos az anya-gyermek kapcsolat szempontjából?
– Az aranyóra a szülést követő első óra, melynek során a csupasz újszülöttet a világrajövetelét követően azonnal az édesanyja mellkasára helyezik, majd lehetőség szerint háborítatlanul kettesben hagyják őket. Az aranyóra legnagyobb értéke az anya és a baba közötti bőrkontaktusban keresendő, amely segíti kettejük érzelmi kötődésének kialakulását. Ennek létrejöttét számos tényező befolyásolja, melynek már prenatális előzményei is vannak: a várandósság érzelmi történései, az anya és apa életének fontos kapcsolati mintái, a szüleikhez való kötődésük, a gyermek iránti vágyuk, valamint a vele és a saját szülői szerepükkel kapcsolatos elképzeléseik. Mégis a leginkább fókuszált területe a születés után közvetlenül kialakuló kötődés. Az újszülöttben ugyanis már ekkor megindul az édesanyjához fűződő kapcsolódás. Ez egy nagyon korai, szenzitív periódus, amely szigorú értelemben a születést követő fél-egy órát öleli fel. A baba ekkor egy nagyon érzékeny és fogékony állapotban van, amely megteremti benne a kötődés kialakulásának idegrendszeri alapját. Emiatt is van óriási szerepe a korai bőrkontaktusnak és mellre helyezésnek, mert erősíthetik ezt a folyamatot. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy bár a szülést követő rövid időszak kifejezetten szenzitív, a bőrkontaktus nem bevésődésszerűen alakítja ki a kötődést. Elmaradása nem okoz helyrehozhatatlan kárt az anya-gyermek kapcsolatban, ugyanakkor kifejezetten jó alapot biztosít neki, hiszen a minél zavartalanabb együttlét mindenképp javára válhat a mamának és a babának is.
– Milyen testi folyamatok köthetők az aranyórához, és ezek hogyan segítik az édesanyát és az újszülöttet a szülést követően?
– Az anya szervezetében már a gyermek születésének pillanatában rendelkezésre áll az ún. előtej, amely immunizálja a picit és védi a kiszáradástól. Hiába a gyakori ellenvetés az azonnali mellre helyezéssel kapcsolatban, hogy ilyenkor még nincs tejelválasztás, és a baba sem tud még szopni, ugyanis erősíti az újszülött szopóreflexét, amelyre nagy szükség lesz a későbbi szoptatásnál. Az emlők korai ingerlése ráadásul tovább fokozza az anyai szervezet oxitocinelválasztását, amely segíti a placentaleválást, és részben az endogén opiátok felszabadulására is hat. Ezek a vegyületek nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szülés élménye pozitív legyen az édesanya számára. Az oxitocin az emlőmirigyek összehúzódását is befolyásolja, ezáltal segíti az előtej kiürülését. A mell ingerlése segíti a prolaktin elválasztását is, amely az anyatej termelődését serkenti. Az esetleges anyai szorongás oldására is alkalmas a korai mama-baba kontaktus, hiszen így az édesanya megélheti, hogy a kicsivel minden rendben van, „megvan mindene”.
– Milyen érzelmi kihívásokkal kell szembenéznie az édesanyának az első hetekben?
– A megváltozott élethelyzet az anya korábbi életmódjának teljes átalakítását kívánja meg, hiszen a nap 24 órájában átháríthatatlan felelőssége lesz a kisbabája életében, ami aktív döntések szüntelen sorozatával jár együtt. Az mama és a pici szükségletei azonban nem azonosak. Míg a gyermeknek a teljesség igényével van szüksége az édesanyjára, addig a kismama egyéb szerepeiben is kielégülésre vágyik. Korábban a családok több generációs együttélése ezt az érdekellentétet képes volt részben áthidalni a többi családtag segítő jelenlétével, ám napjainkban erre általában már nincs lehetősége a szülőpárnak, ráadásul az apára háruló megnövekedett anyagi terhek miatti többletmunka és távolmaradás is csak fokozza az anya magányosságérzését. A baba érkezésére való felkészülésben tehát nagyon fontos szerepe van annak, hogy tisztában legyünk ennek az időszaknak a kihívásaival és nehézségeivel, így amikor szembetaláljuk magunkat a konkrét helyzettel és a hozzá kapcsolódó érzésekkel, talán kevésbé ér minket váratlanul és felkészületlenül.


– Milyen lelki folyamatok kísérhetik még a gyermekágyas időszakot?
– A szüléssel együtt járó nagy fokú pszichés és szomatikus igénybevétel, a természetes szükségletek háttérbe szorulása, valamint a környezet esetleges megterhelő viszonyulása érzelmileg izolálhatják az anyát, és eltolhatják az egyensúlyvesztés irányába. Az a társadalmi elvárás, amely gondtalanul mosolygó édesanyákat akar látni, ronthatja a frissen szült nő érzelmi állapotát, hiszen számtalan problémával, feszültséggel küzd, melyet a környezete gyakran nem akar észrevenni. Ez az anyai szerepében való elbizonytalanodást, végül pedig szorongást okozhat, melynek forrása a csecsemője lesz, e miatt viszont bűntudatot fog érezni, ami csak tovább növeli benne a feszültséget, és erről sokszor még a férjével sem tud, mer beszélni. Mivel az így keletkező indulatait az édesanya nem tudja kivel megosztani, ezért a magányosságérzete is egyre fokozódik.
– És ez még inkább megterhelő lehet, ha az első gyermekével van otthon.
– Az ilyenkor megjelenő bizonytalanságnak gyakran az az oka, hogy a kismamának nincsenek egyértelmű mintái arra vonatkozóan, hogyan oldja meg az anyai feladatait. A szakemberektől, családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől és médiából áramló információk ellentmondóak lehetnek számára, így megélheti a saját „ügyetlenségét”, amiért aztán lehet, hogy elégedetlen lesz önmagával, amelyhez még a szokatlan fizikai megterhelés, a kialvatlanság és a hormonális változások hatásai is hozzájárulnak. Mindez pedig krónikus kimerültséghez vezethet, amely csökkentheti a gyermek iránt érzett örömét. Ezek az érzések ráadásul nehezen felvállalhatóak a társadalom előtt, hiszen a különféle szociális színtereken (baba-mama klubok, játszóterek) látszólag minden újdonsült anyuka élete „csupa derű és mosoly”. Részben ezért, valamint a korábbi szerepeinek háttérbe szorulása miatt az édesanya külvilággal való kapcsolata lazulni kezd, izoláltsága pedig nő.
– A kis jövevény érkezése nemcsak az anya életét billentheti ki, de hatással van az apára is és így a kettejük kapcsolatára.
– A családi élet természetes változásait (pl. az első gyermek születését) úgynevezett normál krízisnek kell tekinteni, melyek szükségszerűek, és magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét. Ezek a változások bár előre jósolhatóan következnek be, gyakran elbizonytalanodást, feszültséget, szorongást okoznak. Az életciklusváltások körüli nehézségekkel a család a maga módján küzd meg, gyakran valódi krízisélményként megélve azokat. A baba várása és fogadása, valamint a „csecsemős család életciklusa” a férfi és nő kapcsolatának elementáris változását hozza magával, melyben sajátos jelenségekkel kell megküzdeniük, mint például a szülés utáni depresszív állapotok, a házastársi elégedettség csökkenése, az érzelmi eltávolodás egymástól, vagy a szexuális élet hőfokának csökkenése. Az első gyermek születése rendkívüli szerepváltásokat idéz elő, hiszen megváltoznak a pár életkörülményei, és gyökeresen átalakul az életmódjuk is. Éppen ezért fontos, hogy a szülők lelkileg is felkészüljenek arra, hogy a pici drasztikusan megváltoztatja majd a kettejük kapcsolatát, nagymértékben korlátozva az energiát és időt, melyet addig egymásra fordítottak.
– Hiszen a gyermekről való gondoskodás és a tőle érkező jelzések dekódolása időt vesz igénybe. Milyen tényezők határozzák meg az édesanya ráhangolódását a babára?
– Az anyaság évezredek óta egyedülálló élmény, „szent feladat” a nő számára, egy mindent átható pszichés szervező erő az életében. Daniel Stern „anyasági trilógiának” nevezi azt a pszichés munkát, amely kikerülhetetlen a gyermek születését követően. Ez pedig nem más, mint az édesanya párbeszéde saját anyjával, önmagával és a babájával, vagyis a három generáció találkozása. A kultúránk elismeri az anyaszerepet, s bár egyre több férfi vállal jelentős részt a gyermekgondozásban (akár hosszabb szabadságot is kivesz, miközben az anyuka dolgozik), a baba létéért való felelősség és aggodalom elsősorban az édesanyát terheli. A gyermek születése egy életcikluskrízis – túláradó boldogság és szorongás egyszerre. Minden nő másként éli meg az anyaszerepet: van, aki azonnal rá tud hangolódni a csecsemőre, de van, akinél ez csak lassabban alakul ki. Mindez számos tényezőtől is függ: az édesanya saját anyaképétől, kötődési mintájától, a családjából hozott tapasztalataitól, a támogató környezettől és a szociokulturális helyzetétől. Az sem mindegy, mennyire hasonlít a terhesség alatt „elképzelt gyerek” a megszületettre, és akarták-e a picit, vagy az éppen múló kapcsolat fájdalmas „emlékeztetője”. Az is fontos szereppel bír, hogy az apa miként vesz részt a kicsi nevelésében, hogyan erősíti meg a feleségét, mint nőt, mint anyát a nehéz kezdeti hónapokban, években. Az édesanya és a baba temperamentumának illeszkedése szintén meghatározó tényező, melyben egyéni különbségek vannak, s ha valami ennek okán nehezebben megy, az nem az anyai inkompetenciáról szól.


– Mikor válik lelkileg is anyává a kismama?
– Az anyaság érzése nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem a várandósság kilenc hónapja alatt születik meg, és még csak nem is abban a pillanatban, amikor a csecsemő először felsír. Az anyai öntudat nem egyetlen meghatározó mozzanat eredménye, hanem fokozatosan érlelődik, így az anya „születése” nem egy alapvető, drámai eseményben keresendő, hanem hosszasan formálódik, mégpedig már a baba tényleges születését megelőző hónapok alatt fokozatosan összegződő munka során. Miközben egy édesanyának meg kell tanulnia eleget tenni egy sor újfajta feladatnak, kötelezettségnek, valamint ellátni és szeretni a csecsemőjét, lelkében egy csodálatos átalakulás történik: anyává érik.
– Hogyan megy végbe ez a különleges folyamat?
– Bizonyos értelemben az anyának pszichésen éppen úgy meg kell születnie, ahogyan a baba megszületik fizikailag, és amit a lelkében világra hoz közben, az egy új öntudat: az anyaság érzése. Az ehhez szükséges lelki munkát minden édesanya a saját belső világában végzi el. Ez voltaképpen egy fejlődési folyamat, az anya-gyermek kapcsolat megélésének bensőséges módja, amely tapasztalatok egész során keresztül valósul meg. A nő, miután megszületik a babája olyan élményeket és tapasztalásokat szerez, melyeket korábban még soha. Újdonsült anyasága a további kapcsolataira is hatással van: átalakul szerepe a családban, és fokozatosan megtanulja a szülői és szülőtársi szerepét. Mindeközben, ahogy egyre inkább megerősödik az anyaságtudata, egyre biztonságosabban mozog az addig ismeretlen terepen, és fizikai értelemben is megtanul eleget tenni az új feladatának: képessé válik ellátni a csecsemőjét. A születést követő anyai magabiztosság, az anya és gyermeke közötti harmónia kialakulásában nagyon fontos szerep jut a partner, az apa támogatásának. Hiszen a legtöbb újdonsült kismama teljesen megretten attól, hogy hirtelen teljes felelősséget kell vállalnia egy kis apróság életéért. Ha azonban a saját szemével látja, hogy a babája kiegyensúlyozott, akkor az ő önbizalma is növekszik, biztonságérzete stabilizálódik – sikere van. Ezzel megkapja a legfontosabb megerősítést: képes mindent megadni a gyermekének.
– A jó anya képe általában mindannyiunkban ott él. Mi nehezítheti meg egy nő számára, hogy helyt álljon az anyai szerepében?
– Ideális esetben a gyermekvárást és az új családtag érkezését követően a család meghatározott módon átszerveződik, megváltozik a struktúrája, a szerepek felosztása. A családi életciklusnak ez a fajta változása egybeesik a lány-, feleség- és anyaszerepek váltásaival, melyek sajátos módon nem az egymással való lecserélődésüket jelenti, hanem egy újabb felvételét a már meglévők mellé. Úgy is mondhatnánk, hogy a felnőtt nő életében egyfajta szerephalmozás történik, amely megsokszorozza a szerepkonfliktusok esélyét az életében.
– Mit tanácsolsz ebben a kihívásokkal teli élethelyzetben?
– Napjainkban az anyasággal kapcsolatos egyik legfontosabb üzenet, hogy nem kell és nem is lehet azt tökéletesen csinálni, elég csupán „elég jó anyának” lenni. Azzá válni azonban egy, a szerepeivel és a saját elvárásaival zsonglőrködő modern nőnek nehezebb feladat, mint dédanyáinknak volt. Annak idején a szülést követő komatál mellé forgatókönyv is járt, hogy a kismamának mit, meddig és hogyan kell tennie az új szerepében. Korunkban a szakemberek, a rokonok, barátok vagy épp chatpartnerek és a különböző internetes portálok ontják magukból a sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokat, melyek gyakran még jobban elbizonytalanítják az újdonsült kismamát. Az anyaszerep kritikus indulása azonban a megfelelő segítséggel és a korai felismeréssel – vagyis azzal, hogy az újdonsült édesanya ráébred, neki magának kell megtalálnia a saját harmóniáját az új szerepében – gyorsan és látványosan rendeződhet.

Erről a témáról is beszélgettünk ebben a Női Lét podcastadásban.