A Fővárosi Nagycirkusz előtt zsong a közönség. Tömött sorban érkeznek a nézők a legújabb produkció bemutatójára, és néhányan közülük a rögtönzött plázs kék-fehér csíkos nyugágyain ülve szürcsölik a frissítő limonádét. Az épületbe lépve, mintha visszarepülnénk az időben, mert minden egy 100 évvel ezelőtti strand hangulatát idézi. A közönség szinte már meg sem lepődik ezen, hiszen megszokhatták, hogy itt tényleg – akár csupa nagy betűvel is írhatnám – bármi megtörténhet. Fokozatosan megtelik a nézőtér, és közben feszülten várjuk, hogy elkezdődjön az újabb, nem mindennapi produkció, a SPLASH! – Swing a víz fölött. Igen, jól sejtitek, az előadás helyszíne nem véletlenül emlékeztet egy számtalan kalandot ígérő strandra, amit csak egy valódi vízicirkusz kelhet életre.
A Fővárosi Nagycirkusz új ruhát öltött magára. Rá sem ismerünk, pedig nem is olyan régen még a Csillagok, égbeli tűk című produkciót néztük itt. A porond helyén most egy hatalmas, 11 ezer literes medence áll, külön emelhető és süllyeszthető elemekkel, a közepén pedig egy különleges szökőkút magasodik, melynek 700 fúvókája akár 18 méter magasra is képes fellőni a vízsugarakat. Hihetetlenül izgatott vagyok, mivel az első sorba ülünk, így minden a szemünk előtt fog történni – csak pár méter választ el a csodától! No, meg a víztől is, amely a porond különböző pontjain, változatos technikai megoldással tör a magasba és a fény-játék hatására elementáris erővel hat.
Az előadás az 1920-as évekbe repít vissza bennünket. Ó, azok a boldog 20-as évek! Igazán szenvedélyes és életigenlő korszak volt – éppen ezt eleveníti most meg a SPLASH! produkció.
A helyszín pedig nem más, mint egy strand, ahol rengeteg élmény vár. Itt van minden, ami a felhőtlen hangulathoz kell: ezer színben ragyogó víztükör, csíkos napernyők, fidres-fodros, libbenő ruhák és üdítő, nyári hangulatot idéző swingdallamok, melyek azonnal a fülünkbe másznak. Nincs más dolgunk, mint belecsobbanni ebbe a féktelen kalandba!
Képtelenség egymáshoz hasonlítani az egyes produkciókat, mert tökéletes egységet és harmóniát alkotnak. Vadul cikáznak a gondolataim, hogy melyik pillanatot is emeljem ki az ezernyi felejthetetlen emlékkép közül… Inkább máshonnan közelítek!
Mit üzennek nekünk a művészek a különleges műsorszámaikkal? Mintha mindannyian ugyanazt súgnák a fülünkbe: merjetek bátran álmodni, és aztán dolgozzatok kitartóan azért, hogy elérjétek a céljaitokat! A műsort nézve már azt is látom, hogy mi az, ami segíthet ebben.
A magasban egymást megtartó, tökéletes összhangban mozgó akrobatapár számomra a szeretetszövetség erejét mutatja meg – amikor két ember annyira érzi egymás rezdüléseit, hogy éppen akkor és úgy kapja el a másikat, amikor és ahogy azt kell. Utólag tudom csak meg, hogy ez az erős kötelék a két művészt a porondon kívül is összetartja, és szerelmük történetét ezen a gyönyörűen megkomponált táncon keresztül mutatják be nekünk.
Az akrobataművészek fantasztikus mutatványai a közösségeinken belüli összhangot és együttműködést jelenítik meg, ahol mindenkinek megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe, hiszen csak összehangoltan érhetjük el a közös célt, melyhez elengedhetetlen az egymásba vetett bizalom. Nézzétek csak meg tüzetesen a fotót! Ugye jól látszódik, ahogy a hátán fekvő két artista biztonságosan megtartja a magasból leugró társát? Mi ez, ha nem a három ember között működő feltétlen bizalom?
A bohócok mindannyiunkból előhívják a gyermeki játékosságot, amely ott rejtőzik a szívünkben, csak nem merjük előhívni, mert a világ mást vár el tőlünk. De miért is kellene mindig komolyan vennünk az életet? Önfeledten nevetni és nevettetni – mi lehet ennél felszabadítóbb?
Az állattréner és madarai közt érezhető természetes összhang az állatok iránti tiszteletről és szeretetről beszél nekünk, valamint az állatvilággal való egymás mellett élésünk harmóniájáról. Hogyan ért szót a tréner a „tanítványaival”? Mi lehet a titkos nyelvük? A válasz egyszerű: mivel szenvedélyesen szereti a madarait és a velük való közös munkát, ezért azt is pontosan tudja, milyen úton juthat el hozzájuk.
A magyar artista lányok kettőséből árad a folyamatos, fókuszált egymásra figyelés és az a megtartó erő, amely nélkül egész biztosan nem lennének képesek bemutatni hajmeresztő mutatványaikat a magasba törő vízzuhatagban. Ahogy mi sem tudnánk a mindennapok nehézségeivel megküzdeni a közvetlen környezetünk segítő jelenléte nélkül.
És a sor itt még nem ér véget, de a többi fellépő produkcióját meghagyom inkább meglepetésnek. Nem rántom le a leplet mindegyikről, hiszen a cirkusz sokszínű világában éppen az a jó, hogy mindenki mást visz haza belőle, ezért lehet, hogy téged egy másik műsorszám repít majd a magasba.
Korábban azt hittem, hogy az első cirkuszélményt semmi sem múlhatja felül, de hamar beláttam, hogy az előadások időtlen varázsa mindig képes elbűvölni. Mert ezt látni kell! Hidd el, ha egyszer elmész a cirkuszba, utána már vágyni fogsz arra, hogy újra és újra átéld a csodáját. Velem legalábbis így történt.
Fotók: Fővárosi Nagycirkusz – Még több fotót itt találsz.
