Egy-egy színházi évad végére mindig ugyanaz az érzés tör rám: mennyi különleges történetet vihettem haza magammal. Hiába fogadom meg minden év elején, hogy szűkítek a színházi listámon, végül újra és újra azon kapom magam, hogy egyre több előadás címe kerül fel rá – és persze mindet látni is szeretném. Az elmúlt időszakban több mint húsz előadást néztem meg, ráadásul tudatosan több színházba ellátogattam, hogy kilépjek a megszokott körből. És kifejezetten jólesett ez a fajta nyitás: más tereket, más hangulatokat és új nézőpontokat találtam. Egyik előadás sem okozott csalódást – mindegyik tartogatott legalább egy olyan „wow-pillanatot”, amely még napokkal később is bennem élt.

Január elején, amikor ösztönösen rendet rakunk magunkban, különösen jó visszanézni arra, mi volt igazán hatással ránk. Ezért most összegyűjtöttem azt a nyolc színházi előadást, amely mély nyomott hagyott bennem, ezért szívből ajánlom. Ha csak egyet választasz közülük, már megérte.

1. Pedig én jó anya voltam

Pogány Judit monodrámájának központi motívuma egy megrendítő családi dráma, amelyet egy édesanya nézőpontjából ismerünk meg. Az előadás Molnár Henrik László színpadi munkás történetét dolgozza fel, aki 1979-ben két gyermeket gyilkolt meg Hárshegyen. Életútját – gyerekkorától egészen a kivégzéséig – az édesanyja meséli el.

Az idős Molnárné határtalan anyai szeretete a gondoskodás legapróbb, hétköznapi gesztusaiban ölt testet: a teli tányérokban, a befőttek ízében és a frissen vasalt ingekben. Miközben felidézi tragikus sorsú fia életét, képtelen nevén nevezni annak bűneit, inkább értetlenül, szinte tanácstalanul próbálja megfejteni a kérdést: mi vezethetett idáig? Miért nem volt elég jó Henriknek az az élet, amelyet ő annyi szeretettel próbált megtölteni?

Az Anger Zsolt rendezte előadást az Örkény Színházban láthatod.

2. Még egy kört mindenkinek

Valóban mindenki fél ezrelék véralkoholszint-hiánnyal születik? Négy pedagógus, akik nemcsak kollégák, hanem jó barátok is, ezen a provokatív gondolaton kezdenek el tűnődni, miközben egyre inkább úgy érzik: kiégtek a munkájukban és a magánéletükben is. A diákokkal töltött szürke hétköznapok, a sikerélmény hiánya, az életközepi válság és a magánéleti kudarcok lassan teljesen felemésztik őket.

Úgy döntenek, kipróbálják, milyen is az, ha valóban „pótolják” azt a bizonyos fél ezreléket. Persze eleinte csak tudományos alapon: feljegyzik, hogy mennyiben változik meg az életük a napi szintű munkahelyi ivással. A kísérlet felszabadítja őket: visszatér a lendületük, a magabiztosságuk, a kreativitásuk és az életkedvük. De hamar felmerül a kérdés: mindez milyen áron? És vajon helyrehozható-e az, ami évek alatt lassan félresiklott?

A nagy sikerű, Oscar-díjas dán film, a Drunk (Még egy kört mindenkinek) magyar adaptációját a Belvárosi Színházban láthatjátok Schruff Milán, Epres Attila, Király Attila és Debreczeny Csaba főszereplésével. Az előadást Paczolay Béla rendezte.

3. Angyalok Amerikában – Első rész: Küszöbön az ezredforduló

1985‑öt írunk. Amerika sodródik a változások és válságok között, miközben az emberek próbálnak eligazodni az identitás, a szabadság és a szeretet kérdéseiben. Tony Kushner klasszikus drámája bepillantást enged egy olyan társadalomba, ahol a félelem, az előítéletek és az AIDS‑járvány árnyékában minden kapcsolat feszültséggel és bizonytalansággal terhelt.

A darab szereplői heterók és melegek, hivatalnokok és idealisták, akik a szeretet, a hűség és a megbocsátás határait teszik próbára, miközben személyes tragédiáik összeütköznek a társadalmi elvárásokkal. A történet arra kérdez rá, hogy létezik-e remény és emberi méltóság egy ilyen kaotikus világban.

Nagy Péter István rendezése a Radnóti Színház előadásában került színpadra. A főbb szerepekben László Zsolt, Simon Zoltán, Bata Éva, Pál András, Tóth Ildikó és Lestyán Attila láthatók.

4. A nagy Gatsby

Képzeld el, hogy visszacsöppensz 1920-ba, egy vibráló, nyughatatlan nagyvárosba, ahol minden a csillogásról és a titkokról szól. Itt él Jay Gatsby (Wunderlich József), aki képtelen elszakadni a múlt emlékeitől. Egyetlen dolog tartja életben: a szerelem, amelyet valaha Daisy (Waskovics Andrea) iránt érzett. Bármilyen árat hajlandó megfizetni, vagy talán még többet is, hogy visszaszerezze őt. Gatsby számára a nő jelent mindent, és miközben vakon sodródik saját vágyai tengerén, barátai akarva-akaratlanul is résztvevőivé válnak ennek az érzelmi hullámvasútnak. Segítik, terelgetik és támogatják – de meddig tart a lojalitás, és mi az ára? Van-e visszaút a rég elveszett boldogsághoz? És Daisy képes lesz-e feladni mindazt, ami stabil, kényelmes és biztos az életében – „csak” a szerelemért?

Ez a történet akár ma is játszódhatna: vajon hány Gatsby és Daisy él ma is közöttünk, akik a múltba menekülnek a jelen nehézségei elől? És te hol élsz: a régi emlékeid csapdájában vagy az olykor vállalhatatlan valóságban?

Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte előadás zenéjét Kovács Adrián szerezte, a dalszövegek pedig Vecsei H. Miklós tollából születtek. A színdarab a valóságtól való elmenekülés, az elköteleződéstől való félelem, a bizonytalan jövő és a biztosnak érzett, de élhetetlen jelen közötti ingadozást, valamint a mértéktelen élvezetek utáni hajsza csapdáinak témáját járja körül, és azt, hogy kik azok, akik igazán számítanak egy ember életében.

Ahhoz, hogy mindezt átéld, nem kell visszamenned 1920-ba, elég csak a Vígszínházig eljutnod.

5. Jó zsaru, rossz zsaru

A történet középpontjában két gyerekkori barát, Denny és Joey áll, Stohl András és Szabó Győző alakításában. Mindketten zsaruk, bajtársak és cinkosok, akik együtt próbálnak rendet tartani Chicago bűnös utcáin.

A munka azonban lassan átszivárog kettejük kapcsolatába, és egyre több kérdés merül fel közöttük a felelősségről, a helytállásról és a határok átlépéséről. Ki a jó zsaru, és ki a rossz? Egyáltalán, lehet még ebben a városban tisztának maradni? A két férfi döntései gyakran meggondolatlanok, néha veszélyesek, és mindez bemocskolja a köztük lévő már-már testvéri köteléket.

Stohl és Szabó kettőse azért is működik ennyire, mert mindketten hitelesen hozzák a hullámvölgyekkel teli sorsot élő férfit. A darab végére világossá válik, hogy ebben a végzetesen beteg világban csak egyikük maradhat talpon. Mégis, amíg lehet, kiállnak egymásért. Bár a közös történeteikre másképp emlékeznek vissza, arról azonban nincs közöttük vita, hogy a bajban összetartanak-e. A vallomásaik ugyan eltérnek, mégis ugyanabba az irányba mutatnak: egymást és a közös „családjukat” védik, ameddig csak lehet.

Bár a bemutató még 2010-ben volt, én csak ősszel láttam először a darabot a Centrál Színházban. Puskás Tamás rendezése az amerikai ősbemutató után a világon először itthon, Budapesten került színpadra, és máig hatással van a nézőközönségre.

6. Egy életünk – Borbély Alexandra és Nagy Ervin

Ha könnyed, mégis érzelmes estére vágysz, az Egy életünk tökéletes választás, amelyben Borbély Alexandra és Nagy Ervin színészek saját életükből építkezve mesélnek párkapcsolatról, munkáról és az együttélés minden abszurditásáról. Kettősük már az első perctől működik: érezni a köztük lévő természetes kapcsolatot, a finom összekacsintásaikban bujkáló cinkosságot, és azt a fajta energiát, ami a színpadot is átmelegíti.

Az előadás egyszerre humoros és őszinte, tele olyan kínos, megható vagy épp teljesen szürreális helyzetekkel, amelyeken csak a nevetés segíthet át. A színészpár nem próbál semmit szépíteni: leplezetlenül megmutatják a szürke hétköznapokat, a banális vitákat, a váratlan mélypontokat, ahogy a humoros túlélési technikákat is. Még órákig elhallgattam volna, milyen is az ő életük története – van bennük valami magával ragadó, ami ritkaság a színpadon.

Az Egy életünk olyan darab, amelyen könnyű nevetni, néha meghatódni, de leginkább felismerni önmagunkat egy-egy történetben. Szívből ajánlom, ha szeretnéd látni, milyen egy őszinte, jól működő színpadi páros dinamizmusa – sok humorral és még több élettel.

7. Extázis

A budapesti albérletben összegyűlő fiatalok – többek között Béres Bence, Dankó István, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pálos Hanna, Pásztor Dániel, Tóth Zsófia – arra próbálnak rájönni, hogyan lehetne manapság egyáltalán „jól élni”, miközben minden irányból bizonytalanság veszi körül őket: azt tanulják, amit szeretnek, de nem látnak benne jövőt; olyan emberekbe szeretnek bele, akiket nem mernek felvállalni; olyan problémákkal küzdenek, amelyek miatt pszichológushoz járnak (akinek magának is komoly mentális problémái vannak) – így joggal érzik azt, hogy nincs kiút.

Összejönnek, ventilálnak és beleburkolódznak az alkohol, a drogok és a bulizás ködébe, mert ott legalább nem kell eljátszaniuk, hogy minden rendben van. Ekkor érkezik meg a külföldön élő nagybácsi – akit Bányai Kelemen Barna alakít feszült csendekkel és pontos visszafogottsággal –, de róla is hamar kiderül, hogy ugyanúgy cipeli a saját titkait és kudarcait. Ettől lesz igazán hiteles Tarnóczi Jakab rendezése: mert nincs egy felnőtt, aki segítene, aki tudja a megoldást, ezért a fiatal generáció egyszerűen próbál valahogy boldogulni.

Az előadás atmoszférája zseniális: zene, mozgás, improvizációs energiák és folyamatos pezsgés tartja fent a pulzust, miközben a színészek játéka tovább mélyíti a kaotikus, életszagú világot. A nézők körbejárhatják a játékteret, közelről érezhetik a parti vibrálását, sőt együtt bulizhatnak a fiatalokkal, így egy időre tényleg belépnek az ő világukba. A rament szürcsölős, klubhangulatú látványvilág még inkább elmosódottá teszi a határt színház és valóság között.

A Katona József Színház Extázis című előadása olyan generációs tükör, amelyben a mai Y és Z generáció gondjai kíméletlen őszinteséggel jelennek meg.

8. Minden jót, Leo Grande

A Minden jót, Leo Grande érzékeny és bátor kérdést tesz fel: megélheti-e egy nő a nőiségét ötven felett, harminc év házasság után, megözvegyülve – ráadásul egy nála jóval fiatalabb férfival. Udvaros Dorottya Nancyje egy szabálykövető hittantanár, aki évtizedeken át háttérbe szorította a saját vágyait, és most először mer teret adni annak, amit soha nem élt meg igazán. Mégpedig a szexmunkás, Leo segítségével (Medveczky Balázs), akivel ugyan az első találkozásuk feszengő, tele önigazolással és határhúzással, később azonban a vágy megélésével lassan kibomlik köztük valami mélyebb.

Ahogy Nancy sorra kérdőjelezi meg saját gátlásait, úgy válik egyre sebezhetőbbé Leo is. Egy ponton a nő túl messzire megy, mert többet akar megtudni a fiúról a kelleténél, veszélyeztetve ezzel a köztük frissen kialakult bizalmat. Keresztes Tamás rendezése óvatosan bánik az intimitással: nem a testiséget hangsúlyozza, hanem azt, hogyan próbál két magányos ember kapcsolódni egymáshoz. A humor végig fontos eszköz marad – Nancy feszengése és „katonás” kontrollkényszere gyakran oldja a feszültséget. Mindez mögött azonban ott húzódik a bűntudat, az anyaság terhe és az évtizedes megfelelési kényszer.

A történet szépen mutatja meg, hogy a vágy nem korfüggő, és hogy az önismeret nem luxus, hanem szükséglet. A Minden jót, Leo Grande nem provokál, hanem felszabadít: finoman, humorral és sok emberi esendőséggel mesél arról, hogy soha nem késő visszatalálni vagy épp először meglelni önmagunkat.