Formabontó felállásban beszélgetett a „Jelenlét” csapata az Impulzív Online Magazin hetente jelentkező podcast műsorában egy kicsit sem formabontó, ám annál fontosabb témáról, ami sokaknak megkeseríti, illetve pozitív adaptálás követően megédesíti az életét. A középpontban e heti adásunkban az „önelfogadás”, amit ezúttal egy „csak csajok” epizódban vesézünk ki.

Nyilvánvalóan lesz folytatása a beszélgetésnek hiszen a téma szinte kimeríthetetlen, a feldobott labdák pedig egymást érték, és a műsor különlegességét adja az is, hogy a másfél hónappal ezelőtti indulása óta először alakult „csajosan” a felállás, ugyanis Gillich Panna főszerkesztőnk beszélgetőtársai ezúttal a „világpolgár” Enzsel Adél, a „gasztro-fotós-lelkis” Póli Emma, és az „egészségtudatos, csajos gyógytornász” Széchenyi Szilvi szerkesztőink voltak.

Amikor Panna arra kért, hogy „külső szemlélőként” írjak ajánlót az alább hallgatható epizódhoz, először örültem a feladatnak, aztán rájöttem, milyen hálátlan küldetésre indultam, amikor leültem a billentyűzet elé – a cikk első változatának az összeállításakor ugyanis azon kaptam magam, hogy egyetértően bólogatok, helyeselek, elgondolkodva bambulok, vagy fejet rázva ellenvéleményezem az elmondottakat. Ha pedig kedves férfitársaim, azt gondolnátok, hogy ezt a műsort nők készítették nőknek, nagyon tévedtek! Hallgatva az önmagunk elfogadása köré fűzött gondolatokat, önkéntelenül is az ezerarcú Meryl Streep és a film kedvéért önmaga ikertestvérét is eljátszó Nicolas Cage nevével fémjelzett film, az „Adaptáció” felütése ugrott be, alább néhány mondat a szóban forgó monológból.

„Van még ötlet a kopaszodó fejemben? Mindent csak halogatok, ülök a kövér seggemen. Hiába hordom az ingem a nadrágon kívül hagyva, úgysem verek át senkit: nagy a seggem. Kocogni kellene, de leginkább egy szerelem kellene, egy nő. Le kéne vágatnom a hajam, úgysincs sok belőle, világítanak a kopasz foltok. Légy őszinte, magabiztos, az vonzza igazán a nőket!  Nem kell jóképűnek lenni – áh, ez nem igaz, főleg manapság. Ma már egy pasinak is strapálnia kell magát, persze attól még ronda maradok”. Ebben a kétezres évek elején készült filmben az iskolapéldáját láthatjuk annak, hogy milyen harcokat kell egy teljesen átlagos külsejű, alkatú, kvalitású, (sőt, attól talán több is, hiszen a filmben egy forgatókönyvírótól származnak a kiemelt mondatok) férfinak megvívnia önmagával, önmagáért. Nagy hiba tehát azt gondolni, hogy a „csak csajos” műsor kizárólag női hallgatóknak fog az elemébe találni, bár kétségkívül jól esik majd azonosulni a „nem voltam jóban a tükörképemmel”, „meg kell szeretnünk magunkat”, „volt olyan időszak, amikor utáltam magam”, „lássuk meg magunkban a szépet”, hovatovább, „két lábon járó csodák vagyunk” mondatokkal. Légy jelen Te is velük, velünk az elkövetkező néhány percben!