Így még senki nem mesélt nekünk a könyvek szeretetéről, mint Rózsa, aki egészen pontosan 43 éve a hivatásának él, képes minden egyes könyv tartalmát elolvasni, utánanézni. Törekszik arra, hogy könyvtárosként a lehető legtöbbet tudjon a könyvekről. Így a fejében lévő könyvtárban az összes könyv borítója szerepel, no meg a pontos helye a polcon.
Egy személyes történettel szeretném a beszélgetést indítani. A szakdolgozatomra készülve telefonon kértem a segítséged, ajánlottál nekem szakirodalmakat, amiket tőletek tudok kikölcsönözni. De ez még nem minden. Másnap reggel a könyvtár ajtaján belépve egy hatalmas „stóc” könyv várt, benne cetlik a számomra hasznos fejezeteknél. Meghatódtam, nem hittem a szememnek. Van ilyen még? Te voltál ez a tüneményes, gondoskodó könyvtáros, aki ilyen precízen összeállítottad nekem a könyveket. Ezúton is köszönöm!– Én soha nem éreztem azt, hogy ez munka lenne. Élvezem, hogy csinosan felöltözhetek, és itt harmónia vesz körül, bármilyen gond nyomja a szívemet, itt feltöltődöm. Nem mellesleg segíthetek az olvasóknak abban, hogy megtaláljuk az ideális művet.
– Mennyit változott a könyvtár hangulata negyven éve alatt?
– Akkoriban csend uralkodott, mindenki a könyveket bújta, halkan keresgélték a megfelelő szakirodalmat, jegyzeteltek belőle… Nekünk nem kellett szerepelnünk, a média nem szivárgott át egyáltalán a könyvtárak falain. Az internet megjelenésével változnunk kellett, hogy tudjuk a lépést tartani. Így megjelentünk a közösségi média felületein. Ma már itt is van lehetőség számítógépezni, az idősebbeknek segítünk abban, hogy a gépet magabiztosan tudják használni. Már nem csak az olvasás szigete vagyunk, hanem színes programok szervezői, ami egy teljesen új irány az életünkben.
– Hogy élted meg a változást?
– Én mereven elzárkóztam attól, hogy számítógépet használjak a kölcsönzésnél. Ma már látom az előnyeit, viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy a számítógép nem pótolja a könyvtáros tárgyi tudását. Ha a keresőben egyetlen vesszőt kihagysz, akkor már nem adja ki a címből, és azt feltételezheted, hogy nincs meg.
– Mennyi cím van a fejedben?
– Erre nehéz lenne válaszolni, de az biztos, hogy a címekről általában a borító jelenik meg előttem vagy a helye a polcon. Képzeld el, amikor keresgélek, és kezembe kerül egy ismeretlen kötet, ledöbbenek. Miért nem emlékszem én erre? Kiderült, hogy akkor került a polcra, amikor kismama voltam. (nevet)
– Hogy tudtál ennyi tudást magadba szívni?
– Én nem személytelenül bánok a könyvekkel. Ha egy futószalagszerű munkának fognám fel, akkor fogalmam se lenne, melyik miről szól. Ez nem egy rutin feladat, a könyvet nem lehet így szemlélni. Azokra, amiket én vettem állományba, örökre emlékszem, mert mindegyiknek legalább a rövid tartalmát elolvastam, megnéztem, hogy a szerzőnek milyen művei jelentek még meg. Engem ez a világ érdekel, ezért minél többet szeretnék róla megtudni.
– Nem is olyan régen itt jártam, és a szakdolgozatomhoz kerestem anyagot, egyből tudtad, hogy mire van szükségem, ez lenyűgözött.
– Személyesen ismerem az olvasóinkat, pontosan tudom az ízlésüket, már amikor belép valaki az ajtón, azon gondolkodom, melyik szakirodalmat ajánlhatom neki.
– Mit jelent számodra ez a hely?
– Én itt mindig jól érzem magam, egy védőburok számomra a könyvtár, mert a külvilág zaja ide sosem tör be, békesség vesz körül.
– A könyvek iránti szereteted gyermekkorodból jön?
– Mindig volt otthon könyv, karácsonyra rendszeresen ezt hozott a Jézuska. Tini koromban a Lányok évkönyve volt a sláger, minden évben megjelent, és imádtam olvasni az új részeket. Az első élményem az Árvácska volt, meghatódtam a történetén annak idején. A másik a Film, Színház, Muzsikához kötődik. Elvarázsolt a színház világa, ebben a folyóiratban pedig a színészekről és a filmekről is rengeteg érdekességet tudtam meg. Ezek olyan emlékek, melyek meghatározták mondhatni az egész életemet, hiszen amikor csak tehetem, színházba megyek, filmeket is nézek, nem beszélve a könyvekről, amik 43 éve körül vesznek itt a könyvtárban is.
– Milyen kép él az emberekben a könyvtárosokról?
– Azt gondolják, hogy semmi más dolgunk nincsen, csak csendesen olvasgatni és a kölcsönzést lebonyolítani. Valójában sosincs időm itt olvasni, sokszor kezembe veszek egy újságot, de csak a címlapig jutok. Kevesen tudják, hogy a kölcsönzés mellett más feladataink is vannak. Szeretnénk, ha már a pici gyermekek életében a mesék és a könyvtár jelen lenne, ezért egészen a felnőtt korosztályig bezárólag tartunk klubokat. Ezeken kívül olyan programokat szervezünk, amik összefonódnak a könyvekkel. Írókat és költőket hívunk meg, ezzel örömet okozva a közönségünknek.
– Kiből válhat jó könyvtáros?
– Ma abból válhat jó könyvtáros, akiben van kellő alázat, az emberek felé szeretettel fordul és aki képes időnként megállni, lelassítani. Azonban legyen kreatív és nyitott az újdonságok felé.
– Te meg éppen erre vágysz.
– Először zavart, hogy egyre zajosabb lett a könyvtár a különböző rendezvények miatt. De ma már elfogadtam és rájöttem, mennyi örömet lelek ebben is. Olyan jó érzés művészektől, íróktól, tudós emberektől tanulni. Számomra örömünnep egy író-olvasótalálkozó.
– Milyen történetek fognak meg igazán?
– Alapvetően szépirodalmat olvasok, a társadalmi regények fognak meg, melyekből szépen kirajzolódik a főszereplők jellemvonása személyiségük. Régen azt gondoltam, hogy könyvtárosként csak komoly, nagy klasszikusokat szabad olvasnom, de ma már a saját magam szórakoztatására választok. A skandináv krimik ejtettek most rabul, az emberi kapcsolatok szövevényes hálója lenyűgöz.
– Sokan azért nem olvasnak, mert állításuk szerint nincs idejük rá. Mit gondolsz erről?
– Azt gondolom, hogy csakis rajtunk múlik, hogyan osztjuk be az időnket. Én minden percet igyekszem kihasználni: ha reggel csak egy fél órácskám van a munkába indulás előtt, akkor máris fellapozom az aktuális könyvemet. Én nem tudok úgy lefeküdni este, hogy előtte ne olvasnék. Fontosnak tartom, hogy legyen énidőm, erre olyannyira figyelek, hogy kitűztem magamnak a vasárnap délutánt, amikor olvasok, mert nekem ez jelenti a kikapcsolódást.
– Ma már rengeteg információt az internetről szerzünk, mi lesz így a könyvtárral?
– Fáj a szívem, hogy a könyvtárak háttérbe kerültek, pedig a hiteles információkat még a mai napig a könyvek adják. De ma már egy fiatalt annyi hatás ér, hogy a felgyorsult világ türelmetlenné teszi, képtelen leülni és böngészni. Ez a világ negatívan hat az olvasásra, ami éppen a nyugalomról szól. De nincs veszve semmi, lassan divatba jövök ám. (nevet) Már megjelent a Slow – A lassúság dicsére című könyv, ami jelzi, hogy igenis újra meg kell tanulnunk lecsendesedni.

Fotó: Panna