Az online világ kérlelhetetlenül betört az életünkbe, sőt beszippantott bennünket, ezért ma már nemcsak az előnyeit élvezzük, hanem szenvedünk a hátrányaitól, kimondva vagy kimondatlanul. A legnagyobb veszélyben pedig a gyermekeink vannak, akik vagy még túl kicsik ahhoz, hogy felmérjék ezeket a veszélyeket, vagy kamaszok, fiatal felnőttek, akik ebbe nőttek bele, és azt hiszik, hogy mindenhatóak vele szemben. Itt és most nem bújhatunk mi, szülők is az okoseszközeink mögé, mert szükség van ránk a felnövekvő nemzedékek védelmében! Ahogy olyan nagyszerű szakemberekre is, mint Tari Annamária pszichoanalitikus, aki feltárja az online tér fenyegető és káros hatásait, ugyanakkor kiutat mutat ebből az átláthatatlan információdzsungelből, hogy rátaláljunk az igazi boldogságra.
– Az előadás apropójául szolgáló könyve, a Hol a boldogság mostanában címe is arra utal, hogy a boldogság keresése napjainkban különösen aktuális kérdés. Ön szerint, hogyan viszonyulunk a boldogsághoz a 21. században?
– A közösségimédia-felületeken egyre inkább én- és indulatvezéreltek az emberek, és az alkalmazások gyorsaságából adódóan infantilisabbakká is váltak, hiszen mindig teljesül az azonnali érzelmiszükséglet-kielégítődésük igénye. Ezzel párhuzamosan viszont beszűkül a boldogságkeresésük, és a „mi a jó nekem” kérdése is egy jóval nárcisztikusabb nézőpontba kerül át, mint ami egyébként még elfogadható lenne. A közösségi médiában állandóan jelenlévő „boldogsághatás” valójában azt jelenti, hogy mások folyamatosan tökéletesített énreprezentációit nézegetjük. Ezért is mondják a kutatók, hogy ezeken a felületeken felülreprezentáltak a nárcisztikus tulajdonságok, miközben a valóság az, hogy ugyan lehet irigyelni egy nárcisztikus karaktert azért, amit láthatunk belőle az online térben, ugyanakkor mi, szakemberek igen ritkán tapasztaljuk a rendelőinkben, hogy egy ilyen ember igazán jól érezné magát a bőrében.
– Hogyan alakítja át a boldogságélményünket a közösségi média hatása?
– Ideális esetben egy érett személyiség valamilyen belülről jövő, saját indíttatás és tapasztalat alapján tudja, hogy mi képes eltölteni az elégedettség érzésével, és a belső, érzelmi élményei alapján definiálja a boldogságot, nem pedig mások folyamatos monitorozása, valamint a velük való rivalizálás mentén. Az információtechnológia, és mostantól már a mesterséges intelligencia alkalmazásai is megannyi látszatlehetőséget teremtenek arra, hogy egy percig se kelljen egyedül lennünk, illetve ne kelljen azon gondolkodnunk, mi is van valójában az életünkkel, így tolva el magunkat attól a realitástól, amelyben végső soron élnünk kellene. Mások állandó megfigyelése az életünk szinte minden területére hatással tud lenni. Nem csak az olyan evidens dolgokra gondolok, mint például az öltözködési trendek, hiszen már az is megjelenik ezeken a felületeken, hogy mi számít szexi munkának, mivel lehet kitűnni a tömegből, hogyan lehet tökéletesen működő párkapcsolatra szert tenni, vagy hogyan legyünk tökéletes anyák, nők, férfiak, társak.
– Mit gondol, miért érezzük gyakran azt, hogy bár „mindenünk megvan”, mégsem vagyunk boldogok?
– A közösségi média lehetővé teszi a folyamatos monitorozást, vagyis folyton látjuk a „másokat”, akiknek az élete gyakran vonzóbbnak, élhetőbbnek, klasszabbnak látszik a mienkénél. Nehéz ellentartani ennek a hatásnak, miközben valójában tényleg a saját életünkkel kellene jobb viszonyban lennünk.
– Ha csak egyetlen gondolatot emelhetne ki a könyvéből, amit mindenképp érdemes lenne a szívünkbe vésni, mi lenne az?
– Valójában tényleg az a helyzet, hogy azt tudjuk értékén kezelni, valamint élvezni, vagyis az jelent valódi és tartós örömöt és elégedettséget számunkra, amihez érzelmi viszonyunk, történetünk és erőfeszítésünk kapcsolódik.
Tudatos emberként és felelős szülőként ismernünk kell, hogy milyen káprázatokat rejt az online tér, és hogyan tudunk védekezni ellene, ugyanakkor azért lépést is kell tartunk ezzel az egyre intenzívebben fejlődő világgal. Tanítsuk meg erre a gyermekeinket is, Tari Annamária segítségével, hogy valóban boldogan élhessük az életünket!
