Amikor a szeretetnyelvekről beszélgettünk a Jelenlétben, úgy éreztem, hogy érdemes lenne folytatni ezt a témát, méghozzá a kalocsai iskolanővérrel, Koczkás Emma M. Eszterrel, aki szerzetesként egész életét arra szentelte, hogy mintát mutasson és tanítsa, hogy lehet szeretetben élni. Ő azt vallja, hogy mindenki Isten szeretetének megismerésére kapott meghívást, ezért éljünk ezzel a lehetőséggel! Hálás vagyok Eszter nővérnek, hogy szavakba öntötte mindazt, amit a szeretetről érez, gondol, hisz, hogy átadhassa azt Olvasóinknak!

– Mi jut eszébe először a szeretet szóról?
– A család, a barátság, Isten és az önátadás, az önmagamban levés. Minden embernek a család kötelékében kellene megtanulnia, hogy mi a szeretet, ami majd a későbbi kapcsolataiban és barátságaiban realizálódik. A szerelem-szeretet összefüggéseibe nem mennék bele, de alapvetően a férfi és a nő egészséges kapcsolatában, a házasságban teljesedhet be. Természetesen mindenfajta emberi kapcsolatrendszernek alapvetően egyfajta szeretet, vagy még inkább az emberi méltóság tisztelete az alapja. De most ennél mélyebb fogalomról beszélünk, bár, ha jól belegondolunk, akkor nem is fogalom pusztán, hiszen Isten maga a szeretet. Az ember lelkébe van kódolva ez az isteni szeretet. Az Ő teremtő, létben tartó szeretete a döntő. A szeretet műszerekkel nem kimutatható, nem köthető emberi szervhez, bár az orvostudomány ismeri a megtört szív szindrómát. Dr. Csókay András agysebész írta le egyik könyvében, hogy egy agysérült lányhoz bementek a szülei elbúcsúzni, s miközben beszéltek hozzá, a fiatal lány arcán végigfolyt egy könnycsepp. Fiziológiailag ez megmagyarázhatatlan, hiszen az agy már nem tudott jeleket fogadni, sem átadni. Honnan tört fel mégis a szeretetnek ez a fajta megnyilvánulása? Hol van ez bennünk?
– Ahogy említette, a család szerepe meghatározó abban, hogy az életünket hogyan szövi át a szeretet.
– Bizony, a legnagyobb dráma, ha egy gyermek nem tanulhatja meg, nem tapasztalhatja meg a szüleitől, mit jelent szeretni és szeretve lenni. Pedig a szeretet előhozható, de sajnos el is fojtható.
– És tanítható?
– Úgy vélem igen, méghozzá a jó példa által. A gondoskodás, a figyelem, a kedvesség, de a szigor és a követelmények által is tanítható, ha mélyükön ott van a szeretet, amit bizalom sző át.
– Ön ezt tapasztalta meg gyermekként?
– A családi mintáim arról szólnak, hogy szerető szigorban nevelkedtem, követelmények által, ahol a felelősség- és kötelességtudás voltak az útjelzők. Biztonságban nőttem fel, az otthont otthonnak élve meg, ahova jó hazamenni, megpihenni, önmagam lenni. Ahova bármi is történik, tudom, hogy visszamehetek, mert elfogadnak. Emlékszem államvizsgára indultam Budapestre Makóról, ahol akkoriban éltem, és megkérdeztem anyukámat, ha nem sikerülne, hazajöhetek-e? A kérdés költői, a választ adják meg az olvasók.
– Mit gondol arról, hogy a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem döntés?
– A főparanccsal válaszolnék: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Benne van a válasz az Ön kérdésére: a szeretet a teljes szív. Az emberi érzelmek széles spektruma, ezer árnyalata kapcsolódhat hozzá. Gondoljunk egy beteg gyermek mellett virrasztó édesanyára, édesapára. Mennyi érzelem lobban fel néhány óra, vagy egy-egy perc töredéke alatt? Aggódás, ijedtség, elkeseredettség, szomorúság. Vagy itt a kamasz gyermek, aki lázad és nem akarja megérteni, mit kérnek tőle… ekkor megjelenik a méreg, a düh. Ám a megnyugvás, a béke és az öröm is a szeretet egy-egy színe. Ugyanakkor életünk hétköznapjaiban és ünnepeiben kell a tervezés, a kiszámíthatóság, a logisztika. Bár a szeretet motivál bennünket, de kell hozzá az értelem tüze is. Jézus tanított, gyógyított, szinte mindig úton volt, sokszor elfáradt. Mégis, ha hívták ment és tette a dolgát. A szeretet döntött és cselekedett egyszerre.
– Nehéz szeretni akkor is, ha megbántanak…
– Az életben adódhatnak nehéz, fájdalmas helyzetek, de én akkor is meg akarok bocsátani. Lehet, hogy még nem tudok, lehet, hogy most nem érzek semmit vagy még csak negatív érzéseim vannak, de meg akarok bocsátani. Ez a meghatározó. A szeretet is lehet ilyen. Döntök, bár talán semmi érzelem nem kapcsolódik hozzá. Szent Calcuttai Teréz anyát ismerjük, nagy szociális szent volt. Nem érezte az Isten vigasztaló közelségét és mégis tette a dolgát, követte a szeretet parancsát. Szerzetesrendjét a Szeretet Misszionáriusainak hívják.
– Mit szeretne megtanítani a gyerekeknek, a tárgyi tudáson felül? Milyen mintát, útravalót ad az élethez?
– Mondhatnám azt, hogy legyenek a szeretet misszionáriusai, ott ahova az élet viszi őket. Csak annyit, hogy legyenek mindig emberek, jó emberek. Ám Isten nem sült galamb effektussal dolgozik. Nekünk mindent meg kell tennünk, hiszen arra adja Isten az áldását, a hiányosságainkat pedig majd Ő kipótolja. Persze mondhatná valaki, hogy Isten nélkül is lehetünk jó emberek. Igen, de én úgy vélem a szemléletünk, a motivációnk más. Isten nélkül lehetünk humánus emberek, s ez nagyon jó, de Istennel önmaga fölé emelkedhet az ember. Kap egy pluszjelet, a kereszt jelét a jóra, a szépre, az igazra, a szeretetre. Ugyanazt a világot látjuk, de másként.
– Ha szeretünk, azzal másnak adunk, de ránk is visszahat. Adni vagy kapni szeretünk jobban?
– Mind a kettő egyaránt fontos, egyik sincs meg a másik nélkül. A szeretet lényege az adás, de az elfogadás is. Ezt is tanulnunk kell az élet útján. Amikor az ember elengedi egyetemre, esetleg külföldre a gyermekét, szeretetet érez, de óriási fájdalmat is. Szeretetet adni, azt is jelenti, hogy megtanuljuk elengedni a másikat és elfogadni a döntéseit.
– A szeretet ezek szerint csak rajtunk múlik, mégis mindenki a másiktól várja a megoldást, ezért kergetjük egy életen át a boldogságot.
– Talán nem véletlen, hogy éppen a XX. századi pszichológia jutott el a szeretet gyakorlati megfogalmazásához. Ki vagyunk éhezve a szeretetre. Emberből vagyunk és egy nagy kalandban van részünk, hiszen saját életünk főszereplői vagyunk. Ezen a kalandos úton, mindig éppen másra van igazán szükségünk. Lehet ez egy jó beszélgetés, egy közös kirándulás, de az elismerő szavak is épp úgy fontosak. Az lenne a nagy ajándék, ha mindenki, akkor és ott megtalálná a számára megfelelő módszert, azt az embert, vagy Istent, aki tud neki segíteni.
– Szükség van arra is, hogy ki merjük tárni a szívünket egy olyan embernek, akiben vakon is megbízunk.
– Egy keresztény embernek talán nem pszichológusra van szüksége, hanem egy lelki vezetőre, egy jó papra vagy egy jó barátra, azaz egy élő lelkiismeretre. Szent Ágoston mondta: két testben egy lélek. Kell valaki, aki előtt feltárulkozhatsz, aki előtt átlátszóvá válhatsz. Teljesen csak Isten az, aki ismer bennünket, de egy emberi tekintet elég lehet, hogy megtisztuljunk, megújuljunk. Nekünk, katolikus keresztényeknek a szentgyónás is segít a szeretet megértésében, azáltal, hogy segítségével önmagunkat is jobban megismerjük. Martin Buber zsidó filozófus írta: „Az érzéseink vannak, de a szeretet történik.”  Úgy vélem ebben mindaz benne van, amiről eddig beszéltem. A szeretet éltet, a szeretet élet, dinamizmus, folytonos megújulás, lendület. A szeretet igazi küldetés.
– A mögöttünk álló pár hónapban felértékelődtek a valódi emberi kapcsolataink, még akkor is, ha egymással nem érintkezhettünk.
– Ebben a helyzetben is tisztán látszódott, hogy az embernek kellenek a támaszok, a tartó oszlopok, amikbe kapaszkodhat, ha kell. Lehet, hogy a szeretteink fizikailag nincsenek közel hozzánk, de a lelkünkben élnek, ott érinthetők. Most ebben a néhány hónapban ezt sokaknak kellett megtapasztalniuk. Egy szerzetes azzal, hogy választ – illetve az Isten választja, hívja egy új közösségbe -, távolodik a vérszerinti családjától, a barátaitól, de kap helyettük, mellettük újakat. Persze a szeretet köteléke megmarad. Jézus embereken keresztül mutatta meg, élte meg a szeretetet. Ez volt a küldetése. Ha valaki elolvassa Szent Pál Korinthusiakhoz írt első levelének 13. fejezetét, a Szeretethimnuszt, akkor úgy is átélheti, hogy minden sora Jézusban teljesedett be, ám annak a nevét is behelyettesítheti, aki igazán fontos a számára.
– Mi is akkor valójában a szeretet?
– A szeretet az, amikor bár dúlnak a viharok, szétszabdal az élet, de belül béke van és harmónia. Ezt megélni feladat, ezt megélni öröm és talán a boldogság maga. Én szeretem a hivatásomat, az iskolát és mindazt, ami vele jár. Hálát érzek, mert a szerzetesi élet a szeretet iskolája, az emberré válás iskolája, a szeretet növekedésének a színtere. Egyik tanítványom évekkel ezelőtt feltette magának a kérdést: „Mi az élet értelme?” S a válasza ez volt: „Boldognak lenni!” Ez a szeretet, mindannyian erre kaptunk meghívást. Hívők és hitetlenek, kétkedők és útkeresők, minden ember az Isten szeretetének megismerésére kapott meghívást. Fogadjuk el ezt a meghívást, amely a szeretet göröngyös útján érhető el, mindenkinek a sajátján, de ez tesz bennünket emberré.

A Jelenlét podcast adásban a szeretetnyelvekről beszélgettünk, ami Eszter nővér gondolataihoz csatolható.

Szerző