A falmászást eredetileg a sziklamászás szerelmesei találták ki, hogy a téli időszakban is hódolhassanak szenvedélyüknek. Mostanra azonban már önálló sporttá nőtte ki magát, saját versenyekkel és szakágakkal. Magyarországon a kilencvenes években kezdett elterjedni, napjainkban pedig már tömegek látogatják a különböző falmászó klubokat.
Fülledt meleg, zsibongás, komolykodó felnőtt hangok és gyereknevetés: igazi strandhangulat. Ez várt minket, pedig nem a Partfürdőre érkeztünk, hanem az egyetemi sportközpont mászótermébe. Egy kedves, fiatal srác fogad minket olyan széles mosollyal, mintha már régi ismerősök lennénk. Ő Robi, a falmester. Hamar megtalálja a hangot az izgatott és mindenre elszánt kisfiammal. Bemutatkozás (persze kézfogással, ahogy az a „nagyfiúknak” kijár), néhány szó a teremről, a falról és az eszközökről és már indulhat is a boulderezés. A célt egy kis kék szivacslabda mutatja valamelyik kapaszkodón, amit a „mester” helyezett el. A lelkes kisember belead apait-anyait és csillogó szemmel zsebeli be a dicséreteket. Az edzés végén pedig igazi jutalomjáték várja: kap egy beülőt és miközben Robi biztosítja egy hosszú kötéllel, ő egy kismajom fürgeségével hódítja meg a „kémény” falát. Mikor már azt hinné az ember, hogy ennél már nem lehet jobb, akkor jön a hab a tortán: a leereszkedés. Diadalittas csatakiáltással ér földet a nap hőse, de már indul is vissza, felfelé…
…….
A cikk folytatását az Egészség és Sportmagazin 2017/4. számában olvashatjátok el.
