Ismerem a musicaleket, amikben lehengerlő teljesítményt nyújtott és volt szerencsém statisztaként szerepelni több darabban, amiben ő játszotta a főszerepet. Láttam, ahogy egy hétköznapi, közvetlen emberből, hogy lesz egy pillanat alatt Halál az Elisabethben. Pedig pár perccel a színpadra lépés előtt még kürtöskalácsot majszolt „haláli” sminkben és jelmezben… Ez a színészet! Aztán egyszer csak véget ért a musicalkarriere. Ahogy a legtöbb rajongója, én is „csalódott” voltam, de amilyen álmodozó típus vagyok, bíztam a lehetetlenben… Egyszer még úgyis fog musicalt énekelni… Talán… Hátha… Négy év után most az István, a királyban énekel újra, musicalt!
– Boldog vagy Ati?
Nagyon, sőt felszabadult vagyok! Nyilván van súlya a visszatérésnek, mert szeretném ott folytatni, ahol abbahagytam. 
Ez ad egy kis izgalmat, de boldog vagyok, hogy az operához kötődő álmokat elengedtem. Nincs már rajtam a nyomás, nem célom, hogy mindenáron az Operaházban énekeljek.
Ez ad egy kis izgalmat, de boldog vagyok, hogy az operához kötődő álmokat elengedtem. Nincs már rajtam a nyomás, nem célom, hogy mindenáron az Operaházban énekeljek.– Akkor nem élted meg kudarcként, hogy végül is nem lettél operaénekes?
Nem így terveztem, de tudtam, ha esetleg nem sikerül az operaénekes karrier, akkor is hasznomra válik ez a tanulási folyamat. Ez kellett ahhoz, hogy magabiztos legyek az operett műfajában, ugyanakkor azt gondolom, hogy az operában is sikerült helytállnom és ez önbizalmat ad.
– Mi történt, ami miatt visszahúzott a szíved a musicalek világába?
Több részből állt a döntésem. Hozzásegített az elengedéshez, hogy láttam az operaénekesek karrierjét. Ma Magyarországon két út áll egy operaénekes előtt: vagy hónapról hónapra új darabot tanul meg és mindössze öt előadás alatt kell kihoznia magából a maximumot, mert már jön is az új szerep, vagy azt választja, hogy összeállít egy repertoárt és járja a világot a saját műsorával. Az utóbbit biztosan nem tudtam volna bevállalni. Viszont azt is nagyon nehezen viselném, hogy egy frissen bemutatott darabot csak öt alkalommal játszunk el. Szinte kudarcként élném meg, mert teljesen hozzászoktam, hogy egy előadást 100 vagy éppen 500 alkalommal játszunk. Annál felemelőbb érzés nincs, amikor teljes egészében át tudod adni magad a darabnak, biztos vagy magadban és egyszerűen élvezed a játékot. Szerintem ezt öt előadás alatt nem lehet átélni. Mióta ezt a döntést meghoztam, az éneklés is sokkal jobban megy. Most tényleg azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna.
– Szerintem a rajongóid a legboldogabbak, hogy újra musicalekben láthatnak.
Bízom benne, hogy a közönség velem tart és nem tettek le végérvényesen erről a visszatérésről… (nevet)
…
Fotó: Atti
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/8. számában olvashatjátok el.
…
Fotó: Atti
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/8. számában olvashatjátok el.
