A koronavírus-járvány okán hozott kormányzati döntések mindannyiunk számára új és szokatlan helyzetet teremtenek, hiszen nem csak a nevelési-oktatási intézmények zártak be, de az élet szinte minden területén érzékelhetők a korlátozások. Ezek a változások kivétel nélkül mindenkire hatással vannak – ha sokan még nem is fogják fel ezek súlyát és egyéni döntéseik felelősségét. Az időmenedzselés problematikája pedig talán legmarkánsabban az intézménybe járó gyermekeket és szüleiket érinti. A helyzethez alkalmazkodva a családok többségének szinte egyik napról a másikra kellett átszervezniük a mindennapjaikat. Egy biztos: senkinek nem egyszerű – kisgyerekes ismerőseimet kérdeztem, hogy miként megy az átállás.

Zsuzsi tanítóként és két iskolás, valamint egy ovis kislány anyukájaként több oldalról is érintett, még a hétvégén így nyilatkozott:
„Az értekezlet után többet tudok majd, aztán beállítjuk a napirendet. De olyan szürreális, nem? Süt a nap, nyílnak a virágok, szépen eljátszunk a kertben és olyan idilli az egész. Itt a burokban nem tűnik fel, hogy amúgy lángokban áll a világ. Hallod, meg látod, mert a csapból is ez folyik. De olyan távoli. Innen. Mert tegnap az Ikeában úgy éreztem magam, mintha Csernobil után lennék, és mérgezett levegőt szívnék. Remélem, nem pattan szét a mi kis buborékunk.”

Kittinek óvónőként hétfőn még be kellett mennie dolgozni, az egész oviban az ő hároméves kisfián kívül csupán két másik lurkó volt  –  orvos és katasztrófavédelemben dolgozó szülők gyerekei  –, így családias volt a légkör. Az elkövetkező időszakra is vannak tervei: „Nálunk ugye jégkorongmánia van, a gyerek szobáját berendeztük pályának, van szivacskorongja is, hogy az halkabb, kapott egy profi ütőt, egész nap hokizik. De ezt úgy értsd, hogy tényleg egész nap!”

Betti iskolás kislányával, bölcsis kisfiával és másfél hónapos kisbabájával van otthon, így unatkozni biztosan nem fog:
„Napirendet csinálunk, ami arany középút lesz Eszti sulis napja, meg Dani bölcsis napja közt. Kelni tuti időben fogunk (tudnánk 10-ig aludni), minden reggel lesz egy kis torna vagy futkosás, az étkezések is úgy mint a böliben, suliban hogy ne szokjanak el teljesen, mire visszakerülnek. Rengeteg kreatív ötletem van húsvét témában, ezeken végigmegyünk, legalább nem kell kapkodni. Esztinek egyébként 23-án indul a távsuli, addig lazábbak lesznek a napok. Még az akrobatikus rockit is megtartja az oktató skype-on vagy YouTube-on keresztül, annyira kérték a gyerekek, mert elmaradt a versenyük is most szegényeknek.”

Lucáéknál is három gyerkőc van, kertes házban élnek:
„Mi ma a kertben voltunk, a gyerekek játszottak, a férjem a kerítést javította és a növényeket ápolta, én nyulakat futtattam és takarítottam. Olyan szép és idilli volt minden, hogy próbáltam nem beengedni a káoszt a gondolataimba. Közben állandóan figyeltem a sulis infókat és a Krétát, átnéztük, mi lenne a legmegfelelőbb eszköz Alíznak a távoktatáshoz. Próbálom átgondolni, hogy alakulnak majd a napok, de még sötétben tapogatózom. Amíg nincs infó az oktatás hogyanjáról, nem agyalok új napirenden. Röviden meg: időnként nagyon be vagyok szarva.”


Noémi bölcsődében dolgozik, de már ő is otthon van kisfiával, a hirtelen felszabadult idejük egy részét pedig házfelújításra szánják:
„Megrendeltük a tetőhöz az anyagot, ha már sokat leszünk itthon, azt megcsináljuk, illetve nem szerettük volna, hogy a gazdasági hatás miatt a keservesen összekapart kis pénzünk ne érjen semmit. A kertben játszunk, ha jó idő van, illetve a szobatisztaságra fókuszálunk ezerrel, vannak kreatív ötleteim, amiket megvalósítunk majd remélhetőleg. Azért én berendeltem egy új kirakót Petinek, aki a házimunkában is sokat segít: mosogatunk, mosunk, zöldséget kockázunk – ez is mind program.”

Enikő gazdasági vezetőként otthon is folytatnia a munkát, miközben az ovit épp csak elkezdő és máris abbahagyni kényszerülő kisfia is vele van:
„Mivel itthonról dolgozom, nekünk is kell a menetrend. Reggel hasonlóan telik a rituálé, mint egyébként. Annyi különbséggel, hogy most nem ugrunk ki az ágyból, hanem picit ejtőzünk, olvasunk, játszunk, bújunk. Aztán öltözés, reggeli, mosakodás, rendbe vágom a szobákat, szellőztetek. Milán játszik, mesézik, közben tudok dolgozni. Ma lementünk egy kicsit levegőzni, ibolyát szedtünk. Aztán ebéd, alvás, alvásidőben nekem meló. Szerencse, hogy nagyot alszik Milán. Aztán délután apa is levitte Milánt egy körre, addig én befejeztem a munkát. Meg is lett a tervem, úgyhogy az első nap szuperül ment.”