Ez az érettségi merőben más, mint amit már évtizedek óta megszokhattunk, ilyen még talán sosem volt a történelemben. A végzősök örökké fognak emlékezni arra a pillanatra, amikor megtudták, hogy az érettségire való felkészülés a vírus miatt online formában fejeződik be, így épp a véghajrát jóformán egyedül kell megvívniuk. Az utolsó pillanatokban pedig eldőlt az is, hogy a vizsga összegészében nem marad el, de csak az írásbelit tartják meg. Hogyan élték meg a diákok, akik ennek az egész történetnek a főszereplői, és talán nem az elszenvedői voltak? Erről meséltek nekünk.

Grőb Gréta az online oktatás pozitív oldalát fedezte fel, szerinte így még könnyebben fel tudott készülni az érettségire.
– Az online oktatás hallatán először elkeseredtem, mert úgy éreztem, pont a legfontosabb utolsó hónapokat veszik el tőlünk, a készülődéssel, bolondozással együtt.
A tananyag szempontjából viszont nem ért negatívum, örültem, hogy így valamivel gyorsabban és tömören letudhattuk, ami még hátra volt. Az érettségire is nyugodtabban tudtam otthon készülni, a saját ütememben, így több időm volt ismételni és gyakorolni, jobban fel tudtam készülni. Az egyetlen, ami hátrányosnak bizonyult ebben a helyzetben, az volt, hogy interneten keresztül nem tudtuk megvalósítani a tanárnővel – akihez iskolán kívül jártam –, hogy segítsen nekem a matematika feladatokban. Ezen kívül azonban nem ért semmiféle negatívum, és idővel rájöttem, hogy nem is olyan rossz az online oktatás. A barátaimmal elkezdtünk telefonálni és videochaten együtt tanulni vagy csak beszélgetni.
Amikor megtudtam, hogy elmaradnak a szóbelik, örültem a hírnek, ugyanis biológiából érettségiztem, a szóbeli vizsgán pedig kísérleteket kellett volna bemutatnom, amikre nem tudtam otthon felkészülni. Történelemből és magyarból talán előnyös lett volna, ahogyan nyelvekből is, de én már októberben letettem az emelt angol érettségit, így ez engem nem érintett.
Összességében úgy érzem, sikerült megfelelően megírni az írásbeli vizsgákat, és remélem, hogy a felvételi pontok megszabásánál is tekintettel lesznek a helyzetünkre.

Argat Luca szerint az utolsó hónapok már csak az ismétlésről szóltak, éppen ezért otthon, a saját ütemében könnyebben ment az ismeretanyagok felelevenítése, a szóbelit viszont sajnálja, hogy elmaradt.
– Amikor hallottam, hogy az iskolák bezárnak, kicsit megijedtem, hogyan fogunk felkészülni az érettségire, hiszen nem lehetett tudni, meddig tart a helyzet.
Azt gondoltam, hogy az online oktatás nem lesz annyira hatásos, és nehezen fogunk boldogulni. Az első hét után viszont láttam, hogy nekünk, végzősöknek jobb volt így, mert sokkal több időnk maradt pihenni a gyakorlás és ismétlés mellett, és jóval több energiával tudtunk menni vizsgázni. Nekünk már nem is volt igazán tananyag, amit meg kellett volna érteni és tanulni, az utolsó hónapok már csak gyakorlásról szóltak. Ezért hamar elmúlt a kezdeti a félelmem, és egyre nyugodtabb voltam, mert tudtam, hogy így a legjobb.
Szerencsére minden tanárunk nagyon segítőkész és megértő volt, nem terheltek minket túlságosan. Az érettségi-tantárgyak voltak a legfontosabbak, ezekkel foglalkoztam én is leginkább. Főleg délelőttönként és koradélután tanultam vagy olvasgattam, aztán pihentem, kimozdultam a lehetőségeknek megfelelően. Így pedig sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, mint mikor iskolába kellett járni.
Hiányzott viszont az, hogy a tanáraink az utolsó napokban személyesen tudjanak segíteni, megnyugtatni, biztatni minket. Online is megoldottuk, de az mégse ugyanolyan. Az én helyzetemen nehezített, hogy nem lesz szóbeli vizsga, amivel javíthatnék az eredményeken. Szóban jobban tudok teljesíteni, ami lehet, hogy sokat is jelenthetett volna.
Egyáltalán nem zavart, hogy közösségbe kell menni, igazából örültem is, mert láthattam az osztálytársaimat és biztattuk a vizsga előtt egymást is. Jó volt velük lenni, és még egyszer utoljára az iskolába menni, „elköszönni”, ha már egyébként olyan hirtelen zárt be az intézmény.
Úgy gondolom, hogy jól sikerült felkészülnünk így is, hiszen ez az időszak csak a gyakorlásról szólt nekünk, és biztos, hogy jobban tudtunk teljesíteni, mert nem voltunk úgy túlterhelve, mint a rendes oktatás alatt. Ezért szerintem ki is tudtam hozni magamból a legtöbbet.