Ebben a hónapban egy olyan témával foglalkozom, ami sok férfi számára egyszerűen érdektelen, mások cikinek vélik, van olyan, aki egyenesen nőiesnek tartja. Ez volna az öltözködés. Bizony. A korok aktuális hozzáállása a férfiak öltözékéhez mindig szorosan összefüggésben állt a kultúrával, a társadalmi elvárásokkal, az egyén státuszával. Rengeteg dolgot elárul rólunk, még ha sokan nem is tartják fontosnak.

Magam is fontosnak tartom, hogy a viseletem tükre legyen a személyiségemnek, és annyira jól érezzem magam bennük, mintha egy második bőrt hordanék magamon. Ez nem mindig egyeztethető össze a praktikummal, általában feszes stílusú nadrágokat, pólókat és ingeket választok, melyek olykor előnytelenek, tekintve, hogy nem vagyok túl sportos alkat. Valamiért mégis vállalom ahelyett, hogy más vonalú ruhákat öltenék magamra, esetleg többet sportolnék, kevesebbet ennék. Azért talán nem vetem el a sulykot annyira, mint sokan, akik három mérettel kisebb darabokat választanak, és sokszor kilóg a nemesebbik felük, esetleg az elsődleges nemi jellegük.

A ruha kiválasztását befolyásolja a mindenkori divat, amit kár volna figyelmen kívül hagyni, még azok részéről is, akik direkt az áramlattal szemben érzik jól magukat. Észrevétlenül a divat csapdájába esnek azzal, hogy módszeresen kerülik. A különbözőségre való törekvés is egy divatirányzat, legalábbis magán viseli az összes fontos jegyét, azt kivéve, hogy nem az előre megtervezett koncepciókból válogatnak.

Az önkifejezés legszabadabb módja, ha az ember nem csapong a divat és a túlzott divat tagadás között. Hasonlóan a zenei attitűdhöz, itt sem szabad elutasítónak lenni, hiszen nem tudhatjuk, valóban jól állna-e, esetleg későbbel tudnánk-e képzelni magunkon egy bizonyos  ruhadarabot, mert ugye mindenki változik. Hát persze. Az emberek sokszor hangoztatják egy-egy trend stílszerűtlenségét, pár hónappal később viszont az ő ruhatárukba is beszökik néhány darab ezek közül. Kinek ne lett volna trapéznadrágja, répanadrágja, ormótlan magas talpú cipője, márványkoptatott farmerja, sorolhatnám. Mégis majdnem mindenkinek volt valamelyik. Később a családi fotóalbumok számos képe vált a tűz martalékává miattuk. Sokan tagadhatatlanul tagadjuk a trendeket, pedig ott liheg a nyakunkban, bebújik a szekrénybe, bedauerolja a hajunkat és ha nem figyelünk eléggé, tömegtermékké tesz bennünket is.

….
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/4. számában olvashatjátok el.