Az ellentétek vonzzák egymást – tartja a fizika (anód és katód), a kémia (elektron és proton) és a pszichológia (férfi és nő). Az állításnak biztosan van alapja, ha ennyi komoly tudomány is megerősíti, így ebből az előkelő társaságból a nyelvészet sem maradhat ki. Tűnődjünk el hát azon, hogy a nyelvben is léteznek-e olyan jelenségek, amelyekre éppen a szembenállásuk miatt jellemző a kölcsönös függőség!
A beszélők idővel elfelejtik, nem ismerik fel, vagy nem tartják fontosnak az eredeti jelentést. Ez az elhomályosulás. A szavaké, nem a miénk… Miért édesség az édesség neve? Természetesen azért, mert édes. Kivéve az étcsokoládét, amely ugyebár kesernyés édesség. A zöldségek a színüknek köszönhetik nevüket, ám a sütőtök sárga zöldség. Minden folyadék nedves, de a bor lehet száraz is, azaz ’se nem savanykás, se nem édes’. A tárgyak, eszközök, építmények alapanyagai rendszeresen változnak. Így jön létre a műanyag szemüveg, nemesfém óraszíj, vasbeton talpfa stb.
A jelentésváltozást gyakran idézi elő a (vélt vagy valós) hasonlóság. Ez az irodalomórákról díszítőeszközként ismert, pedig valójában a nyelv egészét átható metafora. Két tetszetős példája az élőhalott és a szűzkurva. Lám, ami a biológia szerint lehetetlen, az a nyelvben nagyon is lehetséges!
Tehát sokszor a nyelvi megnevezés két teljesen vagy részben ellentétes fogalom segítségével ábrázol egy harmadikat, amolyan ‘X is meg Y is’ értelemben. Ilyen még: tragikomikus, keserédes, rablólovag, munkásarisztokrácia.
Hasonló az aggszűz, vénlány, agglegény szavak, amelyek hátterében világosan látszik, melyik ellentétpárok bújnak meg. És itt van a leányanya összetétel, melyben a leány / hajadon ↔ asszony / férjes és az anya / szülő ↔ gyermektelen ellentétpárok rejtőzködnek.
Külön csoportot alkotnak azok a szókapcsolatok, amelyeknek szigorú logikai alapon nem lenne szabad létezniük, mert az elemeikben sem elhomályosult, sem átvitt értelmet nem lehet kimutatni. Amit ezek fejeznek ki, az (a nyelven kívül) sehol a világon nem lelhető fel: bukott diktátor, leszerelt katona, végzett hallgató. Aki megbukott, az már nyilvánvalóan nem diktátor. Ugyanígy: aki leszerelt, az nem katona. Aki pedig lediplomázott, az a továbbiakban minden, csak nem hallgató.
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/6. számában olvashatjátok el.
Forrás: Horváth Péter Iván – (Ny)elv kérdések