Sokan a Gutenberg-galaxis végéről suttognak már régóta, amikor a könyv mint ismeretközlő közeg lassan eltűnik majd a mindennapokból. Az olcsó e-könyv olvasók megjelenése azonban az olvasási szokásoknak egyelőre csak egyfajta papír- és elektronikus alapú keverékét hívta életre. Úgy látszik, hogy míg a tudományos élet és a ma oly fontos információszerzés egyre inkább az internetre helyezi át székhelyét, addig a szépirodalom megmarad a poros, molyrágta, sárga lapok ölelésében. Én legalábbis ebben hiszek és bízok. Számomra ugyanis nincs jobb időtöltés, mint egy jó illatú könyv társaságában útra kelni valahová, ahol még nem jártam. Belebújni valakinek a bőrébe, aki sosem voltam és talán sosem leszek. Egy kényelmes fotelben ülve megfeledkezni az idő múlásáról és átélni mindazt, amire csak vágyom. Az internet mindent elsöprő ereje persze engem sem került el, de nálam a könyv és az újság élvezi az elsőbbséget.
Álmos szombat reggel… Lassan nyitogatom a szememet és nem értem, hogy miért nem a TV hangjára ébredek, amelyben mesehősök kiabálnak lelkesen. Az én drága kisfiam talán alszik még… Na, nem, az ki van zárva! Hétvégén mindig korán kel – legnagyobb bánatomra -, hiszen miért is pihenne, a végén még lemarad valamiről! Itt valami titok lappang… Felkelek hát, hogy a végére járjak a dolognak. Ám nem titokra, hanem csodára lelek. Egy, az ágyában hasaló kisemberre, aki elmélyülten olvas. Azon a hétvégén három könyvet is elolvasott.

A cikk folytatásában Csekeiné Kiszely Andrea és Fekete Rózsa mesél az olvasás nehézségeiről és szépségeiről az Impulzív Életmód Magazin 2017/7. számában.