Az autóvezetés tudománya kapcsán, az emberiség viszonylag korán, egész pontosan, abban a pillanatban osztotta két részre önmagát, amikor a második ember is volánt ragadott. Ebben az elementáris erejű pillanatban világlott fel az első ember számára, mennyivel jobb is a műfajban, mint zöldfülű társa. Ez lehetett az autózás tudományának ősrobbanása. Azóta a helyzet mit sem változott. Annak fényében, hogy mindez jócskán 200 évvel ezelőtt történt, jogos elvárás volna, fejlődést látni valamiben, ami ennyire sok embert érint manapság. Autózni ugyanis sikk, így ebben az egocentrikus világban természetszerű, hogy mindenkinek legyen autója.
A kilencvenes évek végére nekem is lett jogosítványom. A nyári munkából, ami azt hiszem akkor kőműves segédmunka volt, sikerült annyi pénzt összeszednem, hogy a szüleim anyagi támogatásával együtt, beiratkozhassak egy kalocsai autósiskolába.
Rendkívül flottul ment, hozzáteszem, volt autós előképzettségem. Egy évvel korábban hosszas könyörgés után a szüleim nélkülem mentek nyaralni az öcsémmel. Szabad volt a pálya, a kocsi itthon maradt. Mivel mindig is nagyon figyeltem édesapám kar és lábkombinációira váltás közben, elég okosnak, de legfőképp bátornak éreztem magam, hogy egyedül is nekivágjak egy kis udvaron belüli autókázásnak. Beültem, kulcsot bedugtam, ráfordítottam és rögtön apu satupadja alá kerültem a kis FIAT UNO-val. Kuplung? Minek? Azért ez nem egy Meglógtam a Ferrarival- szerű hollywoodi sztori, de élőben átélve adott annyi adrenalint, aminek legalább a felét odaadtam volna másnak. Szerencsére volt egy haverom, aki akkoriban festőnek tanult. Gondoltam segít. Így utólag is köszönöm neki, de a motorháztetőn végzett rögtönzött glettelése hurkapálcával és újságpapírral, két komponensű ragasztó használatával, sajnos nem ütötte meg a szintet. Majd később apám engem! Másra sem tudtam gondolni. Mindegy volt, már megtettem az első visszavonhatatlanul elbaltázott lépést, a megszáradt ragasztóra felkentem az otthon talált zöld festéket az ujjaimmal. Olyan lett a kis UNO, mint mikor egy gyerek kisminkeli magát az anyja festékeivel az első farsangra. Mikor kiderült, végül életben hagytak.  Milyen szerencse, egy remek sofőrrel kevesebb volna most a bolygón.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/2. számában olvashatjátok el.