A modern világ műszaki megoldásai, a technológia fejlődése gyerekkorom óta különösen izgatott. Emlékszem, hogy édesanyám Videoton márkájú kazettás magnójának világítása, gombjai, illata, mennyire megbabonázott. Ez volt talán az első olyan műszaki eszköz, amely bonyolultságával, titokzatosságával egyre inkább arra sarkallt, hogy szabad, nem szabad, de muszáj szétszednem. Jól tudtam, hogy tilos, emlékszem a mozdulatra, összerezzentem, ha kintről neszt hallottam, de tovább szereltem. Szét. A burkolat eltávolítása sem volt egyszerű, itt-ott menthetetlenül nyöszörgő műanyag reccsenések kíséretében, de bejutottam a készülék belsejébe. Modern boncolás, élettelen testen, kevesebb, mint elégtelen szakértelemmel. Mikor kiderült, megkaptam érte a magamét, de nem volt elég ahhoz, hogy feladjam a kíváncsiságom. Sok műszaki cikk esett áldozatomul, mire elég ügyes lettem, hogy a jó cél szolgálatába állítsam a megszerzett tudást, és később meg tudjak javítani majdnem mindent a háztartásban. Sajnos sosem lettem eléggé elismert abban, hogy lehet rám számítani, ha meg kell javítanom dolgokat, ez az ára az autodidakta tanulásnak, hozott anyagból!
Később rádiózni kezdtem, a tetőn lévő pécsi antennát kötöttem egy szintén Videoton rádióra, kevés sikerrel, műszaki oktatás hiányában, egyetlen Rádiótechnika újsággal a fiókomban, nem bizonyult elégségesnek a felkészültségem. Ekkor már kontárnak voltam mondható, előtte annak sem. Három eszközből készítettem egy félig-meddig működőt, de engem nagyon doppingolt a siker!

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/3. számában olvashatod el.