A „pávásokkal”, ahogy a mai napig sokan emlegetik vagy bemutatják őket, az a fura helyzet állt elő, hogy hosszas időpontegyeztetés-sorozat után egyetlen alkalmas napot találtunk ezen interjú elkészítésére, a harmadik házassági évfordulójuk napját. Igyekeztünk sokat nem rabolni abból a kis időből, ami mint kiderült, egymásra jut a néptánctanító pár mozgalmas életében, hogy jusson az ünneplésre is kettesben a napból. Erika és Zoli több mint két évtizede egy pár a táncban és a magánéletben – beszélgetésünk pedig honnan indulhatott volna, mint a „Micsoda őrület volt körülöttetek 2016 decemberében, amikor az egész térség a Dusnoki Aprókért és értetek szurkolt a Fölszállott a páva döntőjében!” felütéstől.

Impulzív: Honnan kezdődhetne egy beszélgetés veletek, mint a Duna TV tehetségkutatóján elért parádés eredményetek és az odáig vezető út áttekintésével? Ti hogyan emlékeztek erre az időszakra?
Zoli: A falu lakosságát nagyon összerántotta, sőt még az onnan elszármazottakat is. Az idősektől a fiatalokig olyan embereket is összehozott, akik nincsenek is kapcsolatban a népi kultúrával vagy a néptánccal, ami nagyon jó érzés volt.
Erika: Mi ezeket főleg utólag érzékeltük. Akkor, amikor versenyben voltunk, és belülről néztük az eseményeket, ebből keveset láttunk. Mesélték nekünk, hogy hatalmas hangulat volt Dusnokon, ahol is péntek esténként összejött a falu apraja-nagyja, együtt szurkoltak, és kivetítőn nézték a műsort. A mai napig, ha visszanézzük ezeket, a hideg ráz minket, és könnyek szöknek a szemünkbe.

Impulzív: A tévében látott Dusnoki Aprók csapata a mai napig együtt van?
Erika: Igen!
Impulzív: Egy ilyen csoport meddig tud együtt maradni, ha arra gondolunk, hogy ahogy nőnek a gyerekek, idővel az élet más-más utak felé sodorja őket?
Erika: Ez attól függ, hogy hová mennek tovább tanulni. A mostani Dusnoki Ifjúsági Együttesben és az érsekcsanádi csoportunkban van sok 24-25 éves fiatal. Attól függ, hogy járnak-e a próbákra, hogyan tudnak hazajönni az egyetemről. Ameddig csak tudnak, általában jönnek, hál’ Istennek!
Impulzív: Számotokra szakmai szempontból mit jelentett a Fölszállott a páván elért siker?
Erika: Ez egy más világ, ez tévéműsor. Ez nem olyan, mint amikor versenyezni járunk, bár a versenyeken is jellemzően szakmai zsűri előtt lépünk fel. Nem mondom azt, hogy showműsort vártak tőlünk, hiszen pontosan azért kaptunk elismerést, mert nem álltunk be a sorba, maradtunk a gyerekjátékoknál és azt igyekeztünk képviselni, amik mi vagyunk. De természetesen másképp kell a műsorhoz nyúlni ilyenkor. Az sem igaz, hogy a szakma korábban nem ismert bennünket, hiszen a Páva utáni évben kaptuk meg az Örökség alkotói díjat és más elismeréseket, de az tény, hogy Floridától kezdve Texason át Ausztráliáig mindenhonnan küldtek ránk SMS-eket, vagyis mondhatjuk, hogy világszerte ekkor ismertek meg szélesebb körben bennünket.
Impulzív: Ez jóleső visszajelzés lehetett, hogy bár a szakma elismert benneteket, de ezúttal olyan megerősítéseket kaptatok, hogy amit képviseltek, annak abszolút van létjogosultsága, ugye?
Erika: Ez abszolút motiváció a tanárnak is. Bár a versenyeredményeken kapott elismerő szavak vagy a táncpróbák hangulata mind-mind viszi előre az embert, de amikor ilyen intenzív támogatás árad felé, az mindenképpen pluszt ad. A mai napig van, aki úgy mutat be bennünket, hogy „ők Tóth-Mihó Erika és Tóth Zoltán, tudjátok, a pávások!”

Fotó: Atti
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/10. számában olvashatjátok el.