A szleng nem csupán a nyelvészetnek, hanem az emberi ismeretkomplexum­nak is az egyik legösszetettebb problémája. A róla alkotott hagyományos nézete­ket, sajnos, szűklátókörűség jellemzi, mivel ezek a szociolingvisztika keretei között mozognak, s még csak nem is érintenek számos más érdekes aspektust. Ebben az írásomban megkísérlem felvázolni a szleng jelentését, meghatározását és létjogosultságát is.
 „A szleng azon jelenségek egyike, melyeket mindenki felismer, de senki nem tud meghatározni” — hirdeti a szleng meghatározhatatlanságának mítoszát Paul Robertsnek a szlengkutatásban közhellyé vált szállóigéje.  A szlenget természeténél fogva valóban lehetetlen rövid, egymondatos definícióval meghatározni, ezért a nyelvészeti irodalomban több tucatnyi egymástól merőben eltérő meghatározást találunk rá. Vannak, akik a szlenget olyan nyelvnek tekintik, melyet főleg az alvilág és fekete bőrű, arany fuxos repperek használnak  (a szleng mint tolvajnyelv). Vannak, akik szerint a szleng a barátok közti nagyon fesztelen, bizalmas nyelvhasználat (pl. csá, lol, span); vannak, akik a szlenget a diáknyelvvel azonosítják (pl. ofő, suli, höfö, Tk); és vannak, akik számára a szlengszavak kreatív beszélők rövidéletű, változékony produktumai. Továbbá a szlengdefiníciók egy része bizonyos többé-kevésbé zárt csoportok nyelvével azonosítja a szlenget, más része pedig olyan nyelvnek tartja azt, amelyet az egyén a csoportba való tartozás kifejezése céljából használ.
Annyi bizonyos, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még negatív fogalomként értékelték, és érettségi tételként azt kellett bizonyítani, hogy a szleng nyelvünk irtandó vadhajtása, de szerencsére mára már a negatív megítélés túlhaladott nézetnek számít.
A jelenség meghatározásakor mindenesetre érdemes abból kiindulni, hogy a szleng nem önmagáért van: az, hogy használják, valamilyen társadalmi okkal magyarázható.
A szleng olyan nyelvváltozat (csoportnyelv), mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társas szerepet tölt be ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/12. számában olvashatjátok el.