Van olyan, hogy eltűnik az országból, ha úgy érzi szabadságra vágyik. Akkor a legboldogabb, amikor egy másik világot fedezhet fel, közben pedig feltárul előtte önmaga egy eddig még ismeretlen oldala. Egy-egy utazás nem az exkluzív kikapcsolódásról szól, épp ellenkezőleg, arról, hogy megismerje a saját határait. Szabadságvágya és a folyamatos útkeresés érdekes vizekre sodorta.

– Milyen gyermek voltál?

Boldog. Sokat voltunk a szabadban, bicajoztunk, fára másztunk, saraztunk, gunyeszt építettünk. Mindig is lázadtam. Egyszer a barátnőmmel extrém módon felöltöztünk. Persze anyukám nem engedett úgy el minket, ezért ráhúztunk még egy réteg ruhát, amit az első kanyarban ledobtuk és mentünk tovább. Nekem voltak fegyelmi ügyeim is az iskolában. Például túl rövid szoknyában mentem a kóruspróbára. A gimiben cigiztem a mosdóban, ezért apukámat berángatták a suliba. Annyira sajnáltam a szüleimet, mert ők utálták a cigit, nem dohányoztak, ma már egyébként én sem. Jól esett, hogy apukám kiállt mellettem, pedig pontosan tudta, hogy nincs igazam. Az elveivel ellenkező volt, amit tettem, de mégis megvédett. Mindig a saját utamat jártam és sokat konfontrálódtam.
– Minek készültél?
A művészetek mindig is közel álltak hozzám, de mégsem ebbe az irányba indultam el, szociológus és pszichológus diplomám van, bár az alkotás vágya azóta is jelen van a mindennapjaimban. 10 évig a zene nagy szerepet játszott az életemben, éppen ezért Kecskeméten a Kodályban tanultam. Pár éve kezdtem el újra zongorázni, terápiás jelleggel, teljesen megnyugtatja a lelkemet. Mostanában pedig többször is eszembe jut, hogy jó lenne újra leülni rajzolni, festeni. Ez is az önkifejezés egyik formája, ami közel áll hozzám.
– Rengeteg képzést végeztél már el, miért van erre szükséged?
Olyan típus vagyok, akit ha érdekel valami, akkor szeret a mélyére ásni és teljesen elmerülni benne. Azt gondolom, hogy a tudás egy jó befektetés, ezt soha nem veszik el tőlem. Szeretem magam fejleszteni, mindig valami új világ tárul fel előttem azzal, hogy új ismereteket szerzek.
– Melyik volt a legizgalmasabb „világ”, amibe belecseppentél?
Legutóbb a borkultúra, ami nagyon vonzott. A képzés lenyűgözött, mert széles látásmódra tanított. Tanultunk nyelveket, földrajzot, történelmet, hiszen egy bornak története van. Rendkívül sokat tud mondani az ízeken és az illaton keresztül az adott hely kultúrájáról. Nemzetközi középfokú borszakértői vizsgát tettem. Ismét olyanban mélyedtem el, ami érdekelt mindig is. Persze, volt egy olyan ötletem, hogy megkeresem a világ egyik legnagyobb luxus óceánjáróját és elmegyek oda sommeliernek. Egyébként húszévesen ezt kellett volna tennem, bejárni a világot. Ugye a sommelier nem csupán borpincér, hanem az elit vendégeknek ad egy vizuális és intellektuális élményt azzal, hogy kiválasztja az ételhez jól harmonizáló bort, elmeséli a történetét, a bor születésének folyamatát. Azaz élményt ad.
– Mi tart vissza ettől?
Ma már nem indulnék neki. Az a hajó már elment, szó szerint. (nevet)

Fotó: Bea
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/6. számában olvashatjátok el.