Feleségek, odaadó édesanyák és nem mellesleg legjobb barátnők. Mint mondják, véletlenül sodorta őket össze az élet, de a barátságuk örökre szól. A négy gyermek önfeledt játéka mellett is meg tudják beszélni, ami éppen nyomja a szívüket, sőt szeretnek csajos programokat is szervezni. Ki nem hagynák a Lélekmelegítők elődásunkat, a magazint pedig lelkesen olvassák, otthon egy kávé mellett vagy éppen az autóban az anyósülésen.
Hogyan kezdődött a barátságotok?
Edit: Érdekes, mert szó szerint egymásba botlottunk.
Boglár: Előtte csak hallottam Editről, mert a férjem jól ismerte Zolit (Edit férje, Pécsi Zoltán- szerk.) és tudtam, hogy egyszerre várunk babát, de még arcot sem tudtam hozzá kötni.
Edit: Aztán a szülés után jó pár hónappal egy időben toltuk a babakocsit és egy közös ismerős révén megálltunk beszélgetni.
Boglár: Akkor tudtam összekapcsolni a sok történetet, amit Editről hallottam az arcával.
Edit: Gyakorlatilag onnantól kezdve mindent együtt csináltunk!
Boglár: Teljesen véletlenül mindig összefutottunk és mivel egyidősek a gyermekeink, volt közös témánk.
Ki az aggódósabb anyuka?
Boglár: Szerintem egyformán aggódunk. Ha egy adott szituációban az egyikünk megijed, a másik felül tud kerekedni a problémán, így könnyen meg tudjuk egymást nyugtatni.
Edit: Igazából lelki társak vagyunk. Én hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Mennyire érdekes, hogy ez nekünk nem egy gyerekkori barátságból alakult ki. Fél szavakból megértjük egymást, hasonló a gondolkodásunk is.
A gyerekek mellett tudtok csajos programokat szervezni?
Edit: Muszáj!
Boglár: Volt olyan időszak, amikor kevés időnk volt erre, pedig kell időt szakítani a barátokra is, hogy feltöltődjünk.
Edit: Sok közös programot szervezünk a gyerekekkel együtt. Beülünk az autóba és elmegyünk strandolni, túrázni. Az első másfél év nagyon intenzív volt, aztán az életünk más irányt vett: nálunk érkezett a második baba, Boglár pedig visszament dolgozni. Nagyon nehéz időszak volt, keveset találkoztunk, de napi kapcsolatban voltunk, ha kellett öntöttük egymásba a lelket.
Boglár: Aztán fordult a kocka, én mentem babázni, Edit pedig a második gyermeke után újra dolgozni kezdett.
Gondolom, a gyerekek jó játszótársak.
Boglár: Abszolút!
Edit: Boglár nagyobbik lánya és az én nagyfiam egy osztályba járnak. Nagyon szoros köztük a kapcsolat, látszik, hogy három hónapos koruktól rendszeresen látták egymást, mondhatni együtt nőttek fel. Fontos kapcsolat ez, tudják, hogy számíthatnak egymásra. A kicsik is jól elvannak egymással. Ditta mindenki kedvence, élvezi, hogy ő a legkisebb és mindenki körülrajongja.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/5. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila