Kellemes környezet, madárcsicsergés, rotyogó pörkölt a bográcsban és talán meglepő, de a háttérben Händel szól… Már hagyomány, hogy a három napos Kék Madár fesztivál után, a részt vevő lelkes tagok összegyűlnek. Felelevenítik a legszebb élményeket, összegzik az elmúlt napok tapasztalatait és elraktározzák szívükben e kulturális esemény minden pillanatát. Hát ide érkezem meg én is, hogy a baráti összejövetel előtt beszélgessek Lakatos Gyurival, a főszervezővel.
A Kék Madárban is mindig az volt a fontos, hogy együtt legyünk. Az összes művészt meghívjuk az édesanyámék házába, ahol a teraszon vendégül látjuk őket, beszélgetünk és jól érezzük magunkat. Egyik fő összetartója ereje a fesztiválnak abban van, hogy szeretünk együtt lenni, ennél fontosabb talán nincs is. Lehet, hogy egész évben nem találkozunk, de a Kék Madár összehoz bennünket már 26 éve.
– Hazajárnak hozzátok a művészek is.
Nagyon jó érzés, hogy a szüleim 86 évesen, még mindig szeretettel várják a vendégeket. Anno, amikor Kocsis Zolival elkezdtük a fesztivált, az édesanyám mindig készített nekünk kelkáposzta főzeléket fasírttal. Az egyik kedvencem. Ez egy jó ideig az Akadémián is beszédtéma volt, hogy a Gyuriéknál milyen finom a főzelék.
– Összetartó családban nőtt fel, éppen ezért felnőttként is fontos számára a csapat, a közösség, amihez tartozik. Ilyen a Kék Madár is.
Nálunk a családban is mindig nagy volt az összetartás, szerettünk együtt lenni, ez a mai napig így van. A gyermekeim egy teljesen új generációhoz tartoznak, ők nem egy nyugodt, vidéki otthonra vágynak. Mégis is fontos nekik is, hogy legyen egy bázis, ahova mindig hazajöhetnek. Leülünk beszélgetni, ezer éves történeteket mesélünk, közben újra és újra jókat kacagunk rajtuk.
– A családból merítette az energiát, ami még a legnehezebb időkön is átsegítette.
Szerintem a saját ügyünk is sokkal jobban halad, ha nem egyedül próbáljuk megváltani a világot, hanem hiszünk a közösség erejében. Kalocsán nagyon összetartó, családias a hangulat, erre nagyon nagy szükségem van. A balesetemből is így tudtam felépülni, egyedül biztos nem sikerült volna. Az erős családi kötelék segített az újrakezdésben.
– A Kék Madár idősebb nálam, így a pontos történetét személyesen nem ismerem. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt 26 évvel ezelőtt, ami ezt a Kék Madarat útnak indította és azóta is szárnyal a magasban?
Tulajdonképpen a Kék Madarat a balesetemnek köszönhetem. Láttam a kórház működését, hiszen évekig ott ápoltak. A tolókocsi nem fért be a fürdőszobába… Ti el sem tudjátok képzelni, milyen lehetett mobiltelefon nélkül az élet, de akkor még csak a folyosón lévő készüléken lehetett beszélni, amit persze a tolókocsiból nem értem fel. Az autóbalesetem után, hosszú idő alatt sikerült annyira felépülnöm, hogy már tolókocsival és mankóval tudtam közlekedni. Akkor a barátaimmal kitaláltuk, hogy egy hálaadó koncertet szervezünk az Országos Traumatológia Intézet javára. Nagy sikere volt, úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk abba. Sok városban jártunk, többek között Kalocsán is. Itt is örömmel fogadtak bennünket, sokan érdeklődtek, mikor jövünk legközelebb zenélni. Egy évvel később az Operaház zenekarát hívtam el, szerveztünk egy jazz koncertet és egy kiállítást is. Szükség van arra, hogy segítsünk, ezért hoztuk létre az alapítványt.
Hogy viseled, hogy a fesztivál kapcsán a baleseted emléke rendszeresen a felszínre jön?

– Régen nehezen beszéltem erről, ma már nem visel meg annyira lelkileg. Nem is magam miatt fájt…

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/6. számában olvashatjátok el.