Mindannyiunk életében vannak ilyen „tavak”. Ezt a tavat mi alkottuk, ebben biztonságosan mozgunk. Itt nem történik semmi váratlan, semmi különös, minden helyzet ismerős. Rendkívül kényelmes, pihentető és egy kis ideig segít erőt is gyűjteni.  Ez nem más, mint a komfortzónánk, a saját magunk határaival körbekerített kényelmi terepünk. A komfortzóna a saját kényelmi zónánk, az, amit megszoktunk, az életünk azon része, amiben otthonosan mozgunk.
Van úgy, hogy unalmas, hétköznapi. Hosszabb idő után olyan, mint a senki földje. Elkényelmesít és ellustít. Csak elvagyunk benne és vegetálunk. Ragaszkodunk a nyugalmas helyzetekhez, melyeket a megszokás tart egyben, és bizonyos rutint, állandóságot hoznak az életünkbe. Egy idő után már az sem biztos, hogy jól érezzük magunkat benne, de maradunk, mert ismerős. Kilépnénk belőle, de az olyan macerás. Különben is: merre indulnánk? Így inkább várjuk, hogy a dolgok jobbra forduljanak és lassan megszokjuk a rosszat is. Vannak helyzetek, melyekben nem látunk más megoldást, vagy ha igen, még nem vagyunk képesek  változtatni. De mi van akkor, ha kimondottan szenvedünk egy adott élethelyzettől? Vagy nem érezzük már kielégítőnek, elegendőnek?
Akkor van gond, ha beleragadunk a „majd lesz valahogy!” állapotokba és nem teszünk semmit, mert  nem merjük átugorni a saját határainkat. Nem merünk kilépni, mert lehet, hogy  rossz megoldást választunk. Mit szólnak mások? Mi van, ha a változás nem jön be? … Na és mi van, ha bejön? Merünk-e kockáztatni, kísérletezni, ismeretlen helyzetekbe kerülni?
Mi van a komfortzónán túl?
Kényelmetlenség, bizonytalanság, nehézségek, kihívások – izgalom, lelkesedés, új helyzetek, sikerélmény, kaland, álmaink, öröm, erő, valami váratlan ajándék az élettől. Kilépve a komfortzónánkból új világba érkezünk. El kell indulnunk egy ismeretlen ösvényen. Az út lehet szép, lehet nehéz, akár félelmetes. Amennyiben ettől tartva maradunk a saját kis jól ismert tavunkban, sohasem fogunk új élményekkel gazdagodni. Életünkben elkerülhetetlenek a változások. A változás pedig együtt jár a komfortzónánk elhagyásával. Az újrakezdés magában hordozza a megújulást, a fejlődést. Előidézheti külső hatás, vagy saját döntés. Lehet kényszer, vagy bátorság következménye. Mindenképpen megelőzi valami, ami változásra késztet: család szétbomlása/átalakulása, betegség, munkahelyváltás, nyugdíjba vonulás, költözés, veszteség/gyász, tarthatatlan állapot… jön egy fordulat ami arra kényszerít, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Fenékbe billent, padlóra küld. El kell esni, majd újra fel kell onnan állni és újrakezdeni életünk valamely területén, vagy területein. Lehet, hogy még nem látjuk benne a lehetőséget. Ennek oka az, hogy először is el kell engednünk a megszokottat, a régit. Ez bizony gyászmunkát igényel. Az újrakezdéshez elengedhetetlen a régi elengedése, türelem, idő és bátorság.
Miért lépjünk ki a komfortzónánkból?

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/3. számában olvashatod el.