Mediátorhoz jó esetben akkor fordulnak a párok, amikor érzik, hogy valami baj van, de még nem akarnak válni feltétlenül. A mediátorhoz fordulók legtöbbször nem tudják, mit akarnak, de azt tudják, hogy szeretnék, ha a mediátor megmondaná, mit tegyenek. A mediátor viszont nem fog helyettük dönteni.
Bizonyos esetekben azonban az a legjobb döntés, ha külön úton folytatják tovább a párok az életüket, és ez is sikernek mondható. Erre akkor döbbentem rá, amikor szakértőnkkel, az igazságügyi válási és párkapcsolati mediátorral beszélgettem a téma kapcsán. Lelkesen mesélt egy mediációt követően, ami nagyon jól sikerült. „Ó, de jó, sikerült a párnak közelebb kerülnie egymáshoz?” – kérdezem kissé naivan. – Nem, hanem békében, de elválnak! – válaszolja Dorka. Ezen elmorfondíroztam… végül is jobb békében külön élni, mint egy boldogtalan házasságban.

Folytatódjon a nyílt beszélgetés Gönczi Dorka mediátorral!

Párkapcsolat-építő feladatokat is szoktak kapni a mediáción résztvevők. Hogyan és miben segíthetnek ezek?
Az a lényeg, hogy a párok vegyék észre, hogy a napi rutin mögött van más is. Egyben nagyon jó önismereti tréning is. Megtud(hat)ják azt, hogy tényleg az az ember-e a párjuk, aki annak idején az oltár előtt mellettük állt. Jó ezeket a feladatokat végigcsinálni, de persze kinek jutna magától eszébe ilyeneket bevetni? Ezért jól jöhet egy külső szemlélő, aki akár lehet egy mediátor is. Az egész mediáció arra jó, hogy általa a házastársak egyengetni tudják a kapcsolatukat és egy reális tükörképet kapjanak saját magunkról.

Milyen feladatokat kapnak  a pároknak?
Az egyik feladat, hogy úgy készítsenek vacsorát a gyerekeknek, hogy egy testrészüket közben végig összeérintik. Volt olyan pár, aki az orrát tapasztotta össze és úgy oldotta meg a feladatot. Ez nem az első feladatok között van, ezt már akkor adjuk, amikor látszik és érzik is egymáson  a közös szándékukat, hogy meg akarják menteni a házasságukat.

A másik feladatban a pár mindkét tagjának van egy saját befőttesüvege. Minden este egy cetlit kell dobniuk egymás üvegébe, amin saját kívánságaik szerepelnek. Ezeket teljesítenie kell a partnernek. Az elején nagyon triviális dolgokat kérnek: Vidd le a szemetet! Ágyazz be! Szedd össze a zoknidat! Mindenki nagyon a hétköznapokban él és azt gondolja, hogyha azok rendben mennek, akkor jöhet csak a többi. Pedig pont fordítva kellene gondolkozniuk! Az igazi vágyak csak idővel kerülnek fel a papírokra.  A nő elkezd provokálni és olyat ír fel, amiről tudja, hogy a másik nem szívesen teljesíti, a pasi pedig legtöbbször terel. Egyik megoldás sem jó. Eljutnak a harmadik héthez és elkezdik a valós problémákat felvetni. Egy hónapig rakosgatják be a cetliket és utána három hónap alatt teljesítik azokat. Sokan elvéreznek, de van, aki lelkesen végigcsinálja.

Majd kapnak egy fotót és közösen kell írniuk róla egy történetet. A képen egy pár ül az autóban, a férfi vezet, mellette pedig a hölgy. A néző a hátsó ülésen ül, a párt látja és előttük az utat. A nő átkarolja a férfit, de jobbra elnéz. És tudod mi az érdekes? A férfi történetének negatív a végkimenetele, de a nőének nem! Mindenki úgy látja, hogy hűtlenség történt, pedig semmi nem utal rá. Csak köré raktak egy sztorit, amiben benne vannak a saját élményeik, félelmeik, kisebbrendűségi érzésük, a gyengeségük és hogy valójában nem bíznak meg a másikban. És annak ellenére, hogy a nő néz el, az ő történetének a végén lesz happy end. A pasi strukturáltabban gondolkodik. Ő már az út végét látja, míg a nő végig reménykedik.

Rengeteg játszmába kerülünk nap mint nap. Melyek a legtipikusabbak?
A nők sokszor mennek bele úgy a játszmákba, hogy észre sem veszik. Tipikus, amikor a férfi féltékeny. Nem engedi, hogy a partnere a barátaival legyen, hogy tartsa velük a kapcsolatot. Ezek a férfiak sokszor állítják, hogy a feleségük megcsalja őket, közben pedig nekik van szeretőjük. Aki szeparálni akar, azért csinálja, mert magától függővé akarja tenni a párját. Aki kalitkába zárja a másikat, pontosan tudja, hogy csak akkor lehet nála több, ha egy alá-fölérendeltség alakul ki közöttük. Ebbe a nő önként belemegy, bár a végén kiderül, hogy a „rács” valójában sose volt teljesen zárva. Persze ők szeretnek áldozatok lenni, pedig sokkal jobb a rácsot kifeszíteni és kirepülni, mert akkor nyílik ki előttük a világ.

A féltékenység nemtől abszolút független. Mégis, miből fakad?
A féltékenyég alapvetően az egyén önértékelésétől függ. Aki nem szereti önmagát annyira, hogy tudja, a párjának ő a mindene, akkor azt a férfi megérzi. Ha bizonytalan mellette a nő, akkor neki egyfelől ez erőt ad, másrészről elbizonytalanodik: hogy biztosan ő a legjobb neki? Ez valahol visszaveti a férfi önértékelését is, hiszen nem szeret egy olyan nővel lenni, aki nem tudatos, de ugyanakkor ne legyen annyira tudatos, hogy átlépje őt. Az okos nő tud sokféle lenni, de ez már olyan közhely mára, hogy sokszor pont a lényeg nem látszik belőle. Az okos férfi pedig jó partnere tud lenni az okos nőnek.

Házassági vagyonszerződésnél az egyik fél mondhatja azt, hogy „Nem is bízol meg bennem!”. Mi a véleményed erről?
Illetve: „Nem is szeretsz annyira, hogy rám bízd a pénzed egy részét!” Erről például akkor kell beszélni, amikor a legnyugodtabb pontján van a szerelemi kapcsolat. Nyilván a rózsaszín köd időszaka nem alkalmas erre, de miután lecsillapodtak az érzelmek és eldönti a pár, hogy együtt szeretnének élni, akkor érdemes ezt a témát előhozni. Hiszen mi van akkor, ha a másik életébe betoppan egyszer csak a szőke herceg vagy a szőke bombázó? Egy házassági vagyonszerződés során kiderül, hogy van-e érdek a kapcsolatban, ilyenkor kibújhat a szög a zsákból.

Az intimitásról is érdemes beszélni. Mit tapasztalsz ezzel kapcsolatban?
Azt leszögezhetjük, hogy a férfiak nehezen beszélnek arról, hogy mikor voltak utoljára együtt a párjukkal. Viszont, ha ezt a kérdést felteszem a közös mediációs beszélgetésen, akkor a férfi hamarabb reagál őszintén. Érdekes, hogy az intimitásra nem fektetnek elég hangsúlyt a párok kapcsolataikban. Bevallják, hogy hónapok óta nem voltak együtt és már azt se tudják, hogyan érjenek egymáshoz. Ha régen nem voltak együtt, már nem is mernek kezdeményezni. Mindenki a másikra vár…A másik kezdeményezésére.

Sokszor említed, hogy bőr alá szúrt kérdéseket tesztek fel. A szexualitással kapcsolatban mi szokott még felmerülni?
Meg szoktam kérdezni, hogy amikor együtt van a párjával, szokott-e másra gondolni? A férfi tagad, a nő pedig bevallja, hogy igen. A férfi nem hazudik, hanem tudja, hogy mindenki gondol másra és ez nem is baj. Kifejezetten jó, ha az ember használja a fantáziáját szex közben. Alapvetően ettől is lehet inspiratív egy együttlét. A testnyelv az egyik, ha nem a legfontosabb alapköve egy kapcsolatnak, ami ha  jól működik, más mondhatni fél siker.

Talán azért fordítanak – mondjuk a nők – kevesebb időt az intimitásra, mert rengeteg helyen kell egyszerre helytállniuk és este fáradtan esnek be az ágyba.
Lehet, mert egy nőnek tényleg egyszerre kell lennie vonzó feleségnek, őszinte és hűséges társnak, bejárónőnek csipkés harisnyában és a gyermekei édesanyjának. A férfiak nagyon szeretik a nőket különböző helyzetek elé állítani, de a hölgyek egy bizonyos idő után elfáradnak és csak a megszokott rutint követik. Kevés nő csinálja meg 10-20 év házasság után, hogy mondjuk, megnyomja a liftben a stop gombot és boldoggá teszi a párját abban a pár percben. Pedig a férjnek kellenek a váratlan helyzetek, erre biztosan kapható. A nőnek viszont kialakul a napi rutinja és nehezen lép ki ebből, sőt, sokszor egy gyerekvállalás után a sorrendiség is megváltozik – ezt a férfiak érthető módon nehezen viselik. Ki a fontosabb? A gyerek vagy a férj?

Ha a szexualitás eltűnik egy kapcsolatból, azért újra lehet éleszteni a tüzet?
Ha az egyik fél – mondjuk a férfi – nem érzi magát szexuálisan kielégítve, akkor keres más utat, a nő pedig vissza akarja hódítani őt. Ekkor jöhet az új frizura, a csipkés fehérnemű… De ez úgy sem fog megváltoztatni semmit. Ha a feleség lelke már nem kell a férjének, akkor teljesen felesleges az igyekezete. Soha sem megoldás, ha a szexualitással próbálja a nő visszaszerezni a párját. Ez mindig csak ideig-óráig működik.

Akkor mit tegyen?
El kell engednie a férfit. Én nem hiszek abban, hogy egy kapcsolat sebek nélkül újraépíthető. Hiszen valamelyikük mindig diktálni fog, ami azt is jelenti, hogy egy állandó alá-fölé rendeltség lesz kettejük között. Nem tartom valószínűnek – persze van kivétel -, hogy a pár nulláról tudja újrakezdeni. A sérelmeket a nő évekig hordozza magában, még ha úgy is tűnik, hogy túl van már rajta. Ezt viszont megérzi a férfi és éppen ezért hosszú távon nem tud jól működni a kapcsolatuk. Amikor eljönnek hozzám és azt kérik, hogy segítsek újraépíteni a házasságukat, akkor azt javaslom, indítsanak tiszta lappal úgy, hogy ezentúl soha többet nem emlegethetik fel egymásnak a hűtlenséget. De sajnos előbb vagy utóbb egy-egy vita előhozza a régi sérelmeket. Szerintem, ha repedés keletkezett a kapcsolaton, vagy érdemes leragasztani és továbblépni és soha többé nem felhánytorgatni, vagy ha ezzel nem tudnak a felek megbirkózni, jobb lehet az elválás, még ha nehéz is abban a pillanatban.

A válás előtt előbb szétköltözik a pár. Miben bíznak ekkor még?

Nagy általánosságban, a mi tapasztalataink az ügyfeleink körében az, hogy a férfiak (ha ők lépnek félre például) általában nem akarnak válni. Első körben csak elköltöznek, abban bízva, hátha a távolság közelebb hozza őket miután leszámoltak a külső kapcsolattal. Ahogy azonban halad előre az idő, a nő elfárad, egyedül marad a napi gondokban és már nem biztos, hogy vissza akarja csinálni a házasságukat, vagy esetleg ő ís talál párt magának időközben.

Ez jó taktika?
Szerintem nem, mert – bár érthető, hogy időt akarnak a felek maguknak – de közben a másik ember is szenved. Szenved a hiányától, a megcsalatottságától, az önértékelésének megbillenésétől, az egyedülmaradástól. Az „adjunk magunknak egy kis időt külön” megoldásban nem látjuk rendszerint a megoldást, sokkal inkább a döntés elodázását, amely különösen rosszul sülhet el, ha kisgyerek is van a történetben.

Hogyan folytatódik általában a történet?
A nő átlagban egy évig próbálja visszahódítani a társát. A férfi ezen időszak alatt rájön arra, hogy mennyi dologban segítette őt a párja. Elkezd neki hiányozni, hogy a nő kiszolgálja. A nő pedig szeret figyelni, körberajongani a partnerét, ettől érzi magát fontosnak. A férfi akkor inog meg, amikor a harmadik fél megriad attól, hogy az új társának van már egy gyermeke, ő pedig nem szeretne vele foglalkozni. Nehezen fogadja el, hogy a pasiját lefoglalja a gyermek. Ezért ezek a férfiak sokszor egyedül maradnak kölön költözés után is, a feleségük viszont van, hogy magáratalál.

Rádöbbennek, hogy egyedül maradtak, ezért gyorsan „visszatáncolnak”?
A férfiakat zavarja, hogy nem tudják már annyira a gyermekeik életét követni, nincsenek ott a hétköznapjaikban. Többek között ezért mennek vissza, nem azért, mert a feleségük szerelmére vágynak.

Tegyük fel, hogy a válás után a nőre rátalál a szerelem. Hogyan működhet jól egy mozaikcsalád?
Itt is nagyon fontos a tervezés. Nem elég, hogy egyszer csak összeköltöznek, hanem előtte tisztázni kell a szerepeket úgy, hogy bevonják a gyerekeket is. Fontos, hogy partnerként tekintsenek rájuk, hitelesek legyenek egymás szemében, tegyenek azért, hogy a gyerekek elfogadják őket így, együtt is, különben nem fognak együttműködni velük. Ez egy hosszú folyamat, nem várhatja el az új pár, hogy az első perctől kezdve elfogadják az új helyzetet. De bízniuk kell benne, hogy az édesanyjuk jó döntést hoz. Ha boldognak látják őt az új kapcsolatban, akkor megnyugszanak és elfogadják az új partnert.

Szerző