Tagadhatatlanul nyakunkon a karácsony. És ahogy telnek az évek, számomra minden karácsony más és más lesz, pedig maga az ünnep mit sem változott. A világ változik, mi is vele változunk, de talán a lényeg még mindig az együttlét. Együtt lenni azokkal, akiket szeretünk. Nekem például ez a legfontosabb. Biztosan azért is, mert az utóbbi pár karácsony nem így telt. És mikor tudja az ember leginkább értékelni azt, ami fontos? Ha megtapasztalja annak hiányát. Arra azonban mindenképp jó volt, hogy megbizonyosodjak róla, ahány ház, annyi szokás. Arról nem is beszélve, hogy ahány nemzet, annyi különböző karácsony. Igyekeztem minél több ismerőssel beszélgetni az ünnepről, és összegyűjteni ezeket a beszélgetéseket egy csokorba. A legtöbb országban hozzánk hasonlóan ünnepelnek, de azért nemzetenként akad néhány apró eltérés.

Ukrán karácsony
A legbizarrabb karácsonyt pár éve, néhány ukrán ismerőssel töltöttem. A sok jó kis helyen is elfér alapelvet alkalmazva vagy tízen ültünk egy hatszemélyes asztalnál azon az estén. Az ukrán egy igencsak hangos és vidám nemzet, legalábbis, akiket én ismerek, mind ilyenek. Mégis a nagy hangzavar közepette, a lakoma előtt meghitten és csendben ostyát osztottak. Körbeadták, mindenki evett egy jelképes falatot, aztán egy régi cédés magnóból megszólaltak az ukrán karácsonyi dallamok, amiket vagy énekeltek, vagy hamiskásan dúdoltak. Az asztaltársaság minden résztvevőjének járt egy halpikkely is, hogy gazdagságot hozzon. (Ezt egyébként azóta is a pénztárcámban őrzöm, vakon bízva benne, hogy egy nap majd csak megtalál az ukránok szerencséje.) Hozzánk hasonlóan levest esznek, de nem halászlevet, hanem gombalevest. Aggodalomra semmi ok, halból is jutott mindenkinek. A hering számos formáját felkínálták vacsorára; hering dúcos üvegben, hering kocsonyában, hering répás raguval, hering ecetben és hagymásan, hering magában, hering egy pohár vodkával, vodka hering nélkül – és így tovább. Kellemes hangulatban folytattunk eszmecserét, amíg a burgonyakivonatból származó nedű el nem altatta őket.

Elizabeth – Dominikai Köztársaság
Kontinensünkről egy nagyot ugorva: a Dominikai Köztársaságban élők éghajlatuknak megfelelő tüzes merengue-vel kezdik az ünneplést. E sajátos táncmozdulatokra épülő műfaj dallamai zengnek a rádióból, a kocsikból, mi több, az emberek a házaik előtt hangszórókkal felszerelve ünnepelnek. Kiülnek a családtagok, előkerül néhány üveg itóka, és valahogy ebben az időszakban mindenki egy kicsit jobban kimutatja szeretetét és gondoskodását. Ételek tekintetében nagy a változatosság. A “more de guandule con coco” egy kókuszos, zöldbabos rizsétel is szerepel a menün, valamint a “sancocho” egy igazán gazdag leves, tele krumplival, kolbásszal, maniókával és mindenféle gyökérzöldséggel, ami csak a Hispaniola szigeten megterem. De az “ensalada rusa”, vagyis az orosz saláta is terítékre kerül. Ilyenkor is nyárias időjárásuk miatt a szabadban is sokat grilleznek. A karácsonyfát és a házat nagy csinnadrattával és fényáradattal díszítik. Igazi, a karibi térségre jellemző Fiestával, tánccal mulatják át ezt az időszakot.

Manon – Hollandia
Vissza Európába: Hollandiában december 5-én Sinterklaas látogatja meg a gyerekeket, hű segédei, Zwarte Piet-ek, azaz Fekete Péterek kísérik az útján. Ők lényegében azonosak a Mikulással és a krampusszal. A fenyőfát már elég korán, december 9-e környékén feldíszítik. Ajándékozás helyett a családok, sőt, gyakran inkább a barátok ülnek össze egy vacsorára, beszélgetésre, társasjátékra, az est lezárásaképpen pedig templomba mennek.

Stephen – Új-Zéland
Szintén a világ másik felén, Új-Zélandon, ahol éppen tombol a nyár, azért a karácsonyi dekoráció már mindenhol megtalálható. A meghittséget a bulik és bárok zaja váltja fel, a fagyos táj helyett az emberek a tengerparton grilleznek, és a télapó is rövidnadrágban járja az utcákat. Ezek az íratlan szabályok uralják az ünnepet. Bár a feldíszített fenyőfák is bekerülnek a házakba, azért van ettől egy sokkal természetesebb változata a faállításnak. Nem is igazán állítják ezeket a különleges fákat, hanem a természet neveli őket. A pohutakawa névre hallgató, gyönyörű, piros virágokkal borított fa a karácsony jelképe.

Alexander – Oroszország
Kissé hidegebb vizekre evezve, Oroszországban ilyenkor már javában tombolnak a mínuszok és a hóesés. A népesség java az orosz ortodox vallás híve, és nem a mi gregorián naptárunkat követik. Ezért is van korábban az újév, mint a karácsony. A fenyőfát az újévre díszítik fel, és magát a telet és az új év január 7-ei eljövetelét ünneplik, mintsem Jézus születését. “Ded Moroz”, vagyis Fagy Apó hozza a gyerekeknek az ajándékot december 31-én éjjel. Így tehát itt sem ajándékoznak januárban, hanem a családdal, finom ételekkel, italokkal ünnepelnek.

Olaszország
Európa csizmájából, Olaszországból kaptam a következő beszámolót. Egy kedves ismerősöm, Laura mesélt arról, milyen náluk a karácsony. Lelkesedését bizonyítja, annyit kértem, beszéljen az olasz karácsonyokról, ő vérbeli olasz módjára csak mondta, mondta a magáét… Én pedig hallgattam, és figyeltem minden egyes szavát.


A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/12. számában olvashatjátok el.