A szegedi Dóm varázsa, a tér fantasztikus akusztikája, „egy sikerre ítélt” produkció, szuper szereposztás, fülbemászó dallamok, melyekre látványos koreográfiák születtek, mesés díszlet… és mindez az Apáca Showról szól! A világsikerű musicalt a Broadway-n és a Westenden 2006 óta játszák, azóta pedig már több országban is bemutatták. Ebből a sorból hazánk sem hiányozhat! A szuperprodukciót nálunk a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta először a közönség.
Gondolom, mindenki emlékszik Whoopi Goldberg felejthetetlen alakítására az Apáca show című filmből, amiből aztán musical is született. A darabban két fantasztikus hangú és tehetséges színésznő – Peller Anna és Sári Évi – őrületes tempót diktált, hangjuktól felpezsdült az egész Dóm tér. Mellettük még számos színész erősítette a gárdát: Feke Pál, Alföldi Róbert, Csonka András, Vágó Zsuzsi is.
A szigorú, fanyar humorú zárdafőnöknőt Molnár Piroska és Janza Kata alakítja. A művésznővel a Dóm árnyékában ültük le beszélgetni arról szerepről, aminek a megformálása igazi kihívás volt számára.
Ha lehet mondani, akkor tőled szokatlan karaktert láthatunk a színpadon.
Ez így igaz! Nyilván játszottam már nagyon szélsőséges figurákat, ha csak az Elisabeth-re gondolunk. Hogyan tudtam beleélni magam egy szabadságát elvesztő császárné életébe? Természetesen sokat olvastam Szisziről, megnéztem a róla szóló dokumentumfilmeket, anyagokat, elmentem a kastélyába. De ott volt 22 évem, hogy felkészüljek rá! Az utóbbi időben mindig drámai hősnőket alakítottam, akik küzdenek a céljukért. Ez a szerep viszont teljesen más.
Fel tudsz idézni apácákkal kapcsolatos emlékeket, melyek segítenek a karakter megformálásában?
Igazából apácák közt egyszer voltam életemben. Még tinédzser koromban a Szent István Bazilika kórusával kimentünk egy nyugat-európiai körútra. Ez akkoriban nagyon nagy szó volt. Jártunk Olaszországban is, pontosan emlékszem a városka nevére is, Rovigoban laktunk, méghozzá apácák között. Olyan aranyosak voltak, mindig boldogan köszöntek: „Buona sera, Catarina! Buona sera!” Jó emlékeket őrzök róluk. Vidámak, nyitottak voltak, nem éreztem, hogy egy elvont, zárt közösség lenne. Ez az egyetlen személyes élményem az apácákkal.
Milyen álarcot kellett magadra öltened?
Itt tulajdonképpen nagyon fegyelmezettnek kell lennem, bölcsnek. Azt kérte tőlem a rendezőnk Szente Vajk, hogy egyszerűen bízzak a saját személyiségem erejében és gondolatokat közöljek.  Színésznőként eddig ilyen feladatot még nem kaptam, éppen ezért meg kellett vele egy picit küzdenem. Nagyon nagy szívvel, szigorral, határozottan el kell mondanom mindazt, ami a szövegkönyvben van, anélkül, hogy túl sokat agyalnék rajta.
Könnyebben el tudlak képzelni Deloris szerepében…
Amikor megláttam a casting felhívást, egyből felfigyeltem, hogy a karakterek szigorúan korhatárokhoz vannak kötve. Emlékszem, álltam a fal előtt és picit szomorú lettem. Pont azokat néztem, amikről én már lecsúsztam. Gondoltam is magamban, „hát Katuska, ez a vonat már elment!” (nevet). Ha azt nézem, milyen az én valódi habitusom, akkor biztosan Deloris szerepe áll hozzám közel és nem a zárdafőnöknő karaktere. De ez a szép ebben a szakmában, hogy olyan személyeket is hitelesen kell alakítanunk, akik tőlünk távol állnak.

Fotó: Atti
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/10. számában olvashatjátok el.