Magabiztosság, megfontoltság, elővigyázatosság, rendkívüli határozottság és tudatosság. Csak néhány tulajdonság ahhoz, hogy valakiből jó pilóta legyen. Gyulai Eszter azon kevés hölgyek egyike, akikben ezek a jellemzők mind megvannak, így nem csoda, hogy könnyedén válhatott profi pilótává. Nap mint nap több száz embert emel a magasba és repít a felhők felett, hogy leereszkedve egy új világba érkezzenek, de a részletekről meséljen Eszter!

– Édesapád vitorlázórepülőt vezetett, már akkor eldőlt a „sorsod”?
– Ebben lehet valami, hiszen Ő mutatta meg nekem ezt a világot, tőle örököltem a repülés iránti szerelmet. Rendszeresen jártunk a dunaújvárosi repülőtérre, és szinte beleszerettem a szárnyalásba, így már gyermekkoromban eldöntöttem, hogy pilóta szeretnék lenni.
– Magas az elvárás a pilótákkal szemben…
– Elsősorban saját magamnak szeretnék megfelelni, ezért precíz, pontos munkára törekszem. Mindig ott kell lennem fejben ahhoz, hogy a felmerülő problémákra jól reagáljak. Pilótaként már fiatalon óriási felelősséget kapunk a kezükbe, hiszen több száz ember ül mögöttünk, akiknek az élete rajtunk múlik. Ez nagyon komoly feladat, hamar fel kell nőni hozzá.
– A tanulás nem áll meg a vizsga megszerzésével.
– Egy pilóta folyamatosan képzi magát, ugyanis fontos, hogy minél több háttérismerettel rendelkezzen, mert egy-egy szituációban a legjobb döntést kell hoznia. Persze a rutint is meg kell szereznie ahhoz, hogy egyre magabiztosabb legyen. De tökéletes döntés nincs, hiszen az élet mindig hozhat olyan helyzetet, amit nem lehet leszimulálni, viszont minél több a pilóta tapasztalata, annál ésszerűbben oldja meg a problémát.
– Emlékszel még, hogy milyen volt az első repülésed egy utasszállító gépen?
– Azt nem lehet elfelejteni! Nagyon furcsa volt… Valójában mielőtt igazi utasszállítót vezettem, rengeteg órát kellett eltöltenem a szimulátorban, ami nagyon hasonlít egy igazi géphez – a való életben előforduló helyzeteket idézi elő. Ezek után már teljesen felkészülten ültem a pilótaszékbe.
– Mi történik a repülés előtt?
– Egy felkészülőhelyen találkozom a pilótatársammal, majd megkapjuk a repülési utat, amely alapján pontosan kiderül, hogy mi vár ránk. Ezután az információk segítségével megtervezzük az egész repülést: megosztjuk egymással az adott járattal kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat, elemezzük a célállomás jellegzetességeit, tanulmányozzuk az országok közötti egyezményeket, és persze figyelembe vesszük az időjárást, hiszen az üzemanyag mennyiségét is nagyban befolyásolja. Miután felkészültünk, egy másik teremben találkozunk a személyzet többi tagjával, akiket tájékoztatunk arról, mi várható az úton.
– Mindig más pilótával repülsz?
– Ha állandó társsal utaznánk, az veszélyt rejtene magában. Mivel pontosan tudnám, hogy az előző repülésnél egy adott helyzetben mit tett, ezért akaratlanul is ráhagynám a feladatot, abban bízva, hogy most is úgy fogja végrehajtani. De erre nem lehet alapozni!


– Mennyire kiszámítható az időjárás?
– Nagyon nehezen! Van olyan, hogy szikrázó napsütésben utazunk, mégis ráz a repülőgép. Ez a légköri nyomásváltozásnak köszönhető, ami egyáltalán nem látható, ezért kikerülni sem lehet. Persze megteszünk mindent, hogy jobb legyen, de például az India-óceán felett, ahol monszun van, úgy ráz a gép, hogy a műszereket is alig látjuk. Tudom, hogy az utasok ezt nehezen viselik, hiszen nagyon kellemetlen, ezért próbáljuk őket tájékoztatni és megnyugtatni.
– Mikor szeretsz repülni?
– Nappal! Most Ománban dolgozom, ahol nagyon sok az éjjeli járat, ami azt jelenti, hogy éjfélkor indulunk és csak másnap délben landolunk. Ez kegyetlen és fárasztó tud lenni, nehéz rászoktatni a szervezetet arra, hogy délután pihenjen.
– A pilótafülkében ketten ültök. Hogyan működtök együtt?
– A kapitány és az első tiszt együtt hozzák meg a döntéseket. Bár nem rangsoroljuk egymást, de a végső megoldást a kapitány mondja ki, ő felel az egész repülőért. Rettentő nagy felelősség van a vállán. A kéréseket neki szegezik és nincs ideje hezitálni, egyből meg kell oldania a feladatot, méghozzá a lehető legjobban. Ha például le kell szállni a vízre, azt nem az első tiszt dönti el, mert a kapitány kezében van a döntés joga.
– Történt már veled ilyen?
– Ilyen még nem, de két hajtóműleállásom már volt. És milyen érdekes az élet, bár a világ végén voltam, mégis éppen egy magyar pilóta ült mellettem.
– Veszélyesnek mondható egy ilyen helyzet?
– Azt kell tudni, hogy ami a repülés alatt megtörténhet, arra fel vagyunk készülve. Persze lehetnek érdekes szituációk, mert az élet legtöbbször belecsen egy kis pluszt, de mindent meg kell oldanunk. Egy hajtóműleállás mondhatni rutinfeladat. Félévente szimulátorba kell ülnünk, ahol egy hatósági személynek megmutatjuk, hogy képesek vagyunk kezelni a helyzetet.
– Könnyen helyt tudsz állni nőként egy férfias szakmában?
– Ezzel soha nem volt gondom. Itt nincs férfi vagy nő, egyenrangú felek vagyunk. A tudásunk azonos, ugyanazt a szigorú képzést kapjuk. Szoktam is mondani, hogy nincsen női pilóta, csak pilóta van!
– Ennek ellenére kifejezetten nőies vagy!
– Én azt gondolom, hogy a pilótaszékben ülve is lehet egy nő csinos. Nem kell elveszteni a nőiességünket. Nincs olyan szigorú szabály arra vonatkozóan, hogyan nézzünk ki, de nekem nagyon fontos, hogy a sminkem, a ruhám, az egész megjelenésem kifogástalan legyen.
– A munkádban határozott vagy, mert annak is kell lenned, de otthon le tudod vetkőzni ezt a szerepet?
– Hát, ez nem olyan egyszerű. A munkámban tényleg a határozottság a jellemző rám, és hazaérve sajnos gyakran elfelejtek váltani, pedig ezt egy férfi nehezen viseli.
– Most a karrierépítés az elsődleges számodra, de a családalapításon is gondolkozol már?
– Igen, nagyon vágyom már rá!
– Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a fajta munkát a családi élettel?
– Eddig egyetlen egy pilótát ismerek, akinek ez sikerült (nevet), de neki sem könnyű egyszerre helyt állnia otthon és a munkában. Azért bízom benne, hogy nekem is sikerülhet…

pilóta repülés utazás Impulzív Magazin
– Volt már olyan, hogy felébredtél, és nem tudtad, hogy melyik országban vagy?
– Régebben előfordult, de ma már nem. Azért választottam ezt a légitársaságot, mert itt nincsenek hosszú utak, ami után szállodában kellene aludnom. Így nem kell bőröndből élnem, és többnyire a saját ágyamba fekhetek, igaz nem feltétlenül este. Gyorsan hozzá kellett szokni az új életritmushoz. Azon már nem is csodálkozom, ha nem tudom, milyen nap van. Sok pilóta imád utazni, világot látni, és jól viseli azt, ha egyik nap Európában van, másnap pedig Ausztráliában ébred. Én viszont jobban szeretek otthon lenni.
– Mennyi időtök van ilyenkor felfedezni egy várost?
– Nálunk 24 óra pihenőidő van, tehát igazából semmi időnk nem marad arra, hogy nézelődjünk.
– Hogy érzed magad Ománban?
– Ez egy érdekes világ, nem olyan, mint Dubai. Amikor odakerültem, le kellett cserélnem az egész ruhatáramat. Bár nem kötelező olyan öltözéket hordani, mint az arab nők, de érdemes konszolidáltan megjelenni, mert különben nagyon megnéznek. Amikor először bementem egy boltba, száz szem szegeződött rám, annyira különböztem a többi embertől. Ma már jobban odafigyelek arra, hogy mit veszek fel – a vállamat nem hagyom fedetlenül, és olyan szoknyát, ruhát hordok, ami eltakarja a térdemet.
– Könnyen beilleszkedtél a muszlim világba?
– Nagyon érdekes a helyzetem. Itt a nők jogai nagyon szűk határon belül mozognak, és szinte kizárólag a család ellátása és a ház körüli munkák elvégzése hárul rájuk, én viszont odakerültem egy idegen kultúrából, ráadásul még pilóta is vagyok, ami náluk elképzelhetetlen. Európában egyre több nő választja ezt a szakmát, de itt ez nem divat. Szóval, nőként nem volt egyszerű beilleszkednem a vezető szerepbe, főleg, hogy szeretek divatosan öltözködni és szórakozni. Itt egyébként nem lehet szabadon szeszes italt fogyasztani, egy kártyán tartják számon, mennyi alkoholt iszunk. Éppen ezért, amikor hazajövök, nagyon jól esik korlátok nélkül bulizni egy kicsit.
– Ománban képzeled el a jövődet?
– Ez a hely egy érdekes állomás az életemben, rengeteget tanulok itt, mégis úgy érzem, hogy nem fogok maradni, mert szeretnék a családomhoz közelebb élni. Szerencsére nem olyan nagy a távolság, reggel felülök a repülőre és délben már itthon is vagyok.
– Hazahúz a szíved…
– Itt vagyok itthon, ezt semmi nem pótolja! De milyen érdekes az élet. A légitársaság ide hordja a repülőit javíttatni, és múltkor éppen én hoztam haza üresen a gépet. El sem tudom mondani, milyen érzés volt leszállni Budapesten! Amikor bejelentkeztem, magyarul válaszoltak, sőt valaki még a nevemet is mondta. Könnybe lábadt a szemem… Ez az érzés megfizethetetlen!

Szerző