Mielőtt elindulna a beszélgetés, Andi fellapozza a családi albumot és megmutat pár képet, hogy lássam a két tojást, akiket alig lehetett megkülönböztetni egymástól. Majd felfedezem, hogy a körmük színe azonos, fel is nevetnek, hogy ez teljesen véletlen, én viszont azt gondolom, hogy ez is azt mutatja, mennyire egy hullámhosszon van két testvér! Szoros, őszinte az ő kapcsolatuk, nem mentes a finom civódásoktól sem, melyek után mosolyogva borulnak egymás nyakába.

Andi: Nagyon sokan azt hiszik, hogy ikrek vagyunk, sőt van, aki rendszeresen összekever bennünket, mert annyira hasonlítunk egymásra.
Hány év van köztetek?
Edina: Csak három!
Edina: Gyermekként sokszor előfordult, hogy egyformába öltöztetett bennünket az anyukánk, a mamám kötött nekünk szép, egyedi ruhákat. Ez is azt mutatja, hogy a szüleink nem tettek különbséget köztünk, ugyanazokat az elveket visszük most tovább.
Belülről is ennyire hasonlítotok?
Edina: Nem annyira, de vannak közös pontok: a gondolkodásunk és az ízlésünk hasonló.
Andi: Edi sokkal keményebb, én lelkizősebb típus vagyok. Éppen ezért jól kiegészítjük egymást, a racionalitásával gyorsan helyre tud engem billenteni. Nekem szükségem van arra, hogy a testvéremnek elmondhassam, mi nyomja a szívem, osztozhassak vele az örömömben. Kíváncsi vagyok a véleményére, mert bízom benne, hiszek abban, amit mond, mert tudom, hogy ő jót akar nekem. Feltétel nélkül elfogadjuk a másik véleményét, de nem befolyásoljuk egymás döntését, mindenki úgy alakítja az életét, ahogy ő szeretné, ha viszont elbizonytalanodunk, akkor számíthatunk a másikra.
Edina: Nyáron számtalanszor volt olyan, hogy beültünk a kocsiba, kimentünk a Dunára és a csillagos ég alatt beszélgettünk órákig.
Akkor ez a testvéri kapcsolat egyben baráti kötelék is.
Andi: Éppen erről beszélgettem egy ismerősömmel, hogy az igazi barátnőm a testvérem és nincs is szükségem másra. Mi ismerjük egymás rezdüléseit a legjobban.
Edina: A szerencse műve, hogy egymás mellett is lakunk, ennél jobban nem is alakulhatott volna.
Azt hallottam, hogy a munkában viszont nincsen barátság.
Edina: Ez tényleg így van. A szakmámat nagyon komolyan veszem, máshogy nem is lehet csinálni. Valóban szigorú vagyok, de lágyszívű is tudok lenni. Mondjuk a rendőrnőktől mindig tartanak.
Miért vonzott ez a szakma?
Edina: Gyermekként eldöntöttem, hogy motoros rendőr leszek és örülök, hogy végül is ezt választottam. Nem bántam meg, annak ellenére, hogy vannak nehéz pillanatok, amelyek megviselnek, de ezeket a hullámokat gyorsan átvészelem.
Andi pedig könyvelő lett.
Andi: Én mindig irodista szerettem volna lenni, nem véletlen lett belőlem könyvelő. Szeretem a munkámat, nehezen tudom elképzelni e nélkül az életem. Néha nehéz munka után még edzéseket tartani, de a sport nélkül sem tudok létezni. Érzem, hogy kötődnek hozzám a vendégeim és ez jól esik. Nemrég egy előadást tartottam, és utána egy hölgy azt üzente nekem, hogy kimondhatatlan erő sugárzik belőlem, ezek szerint hatással tudok lenni az emberekre és ennek örülök.


A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/3. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila