Mindig alaposan felkészülök az interjúimra, de ez most más volt. Gunagriha, a könyveivel és az előadásaival körülbelül két éve költözött be mindennapjaimba, így felkészülnöm szinte alig kellett csupán ráhangolódnom. Az ő tanításai által már tudom, nincs minden eleve elrendelve. Sorsunkat képesek vagyunk befolyásolni, mindennapjainkat könnyebbé tenni, lelkünket tehermentesíteni, egy tisztább, őszintébb életet élni. Belső erőnk megtapasztalásával egy szabadabb, boldogabb életet élhetünk, persze ehhez tennünk is kell.
Fülöp Sándor néven született született Erdélyben, a kommunista Romániában. Erős szabadságvágya egészen Ausztriáig üldözte. Bécsben egy sikeres fogorvosi praxist épített fel, ahol jelenleg is praktizál.
A Gunagriha (Isten-szerető) nevet mesterétől Sri Chinmoytól kapta, útkeresése közepette, amikor is hányattatásai során egyik ezoterikus üzlettől a másikig vergődött, mígnem rátalált a guru Meditáció című könyvére. A könyvet olvasva és a könyv borítóján nézegetve Sri Chinmoy harmonikus és tiszta tekintetét, úgy érezte megtalálta azt, amit keresett. Az első meditációjában átélt élmény 180 fokban változtatta meg az életét.
– Mikor jött el az a pillanat, amikor azt érezted, hogy több feladatod van az életedben?
Ó, hát én mindig nagyra tartottam az egómat, szóval ez nem volt egy pillanat. Tulajdonképpen, a különböző behatások következményei miatt kezdtem valami belső dolgot keresni. Aztán viharszerű, drasztikus módon csöppentem bele..
– ..amikor rátaláltál a könyvre?Igen. Rátaláltam a könyvre, a mesteremre és a meditációra is. Akkor az engem elvitt, és megmutatta erőszakosan, hogy itt valami más is van, és, hogy mi nem csupán egy test vagyunk.
– Fiatalabb korodban nem éreztél semmi ilyesmit?
Gyerekkoromban nekem furcsa dolgaim voltak. Minden hónapban lázas voltam, mindig meg akartam halni, mindig jöttek a bajok, de olyankor lázasan, ki tudtam lépni a testemből, a fejemen keresztül. És az a szabadság olyan csodálatos volt. De aztán jött egy hatalmas nagy erő és aztán visszagyúrt, ami borzasztó volt. Szenvedtem mindig amikor vissza kellett jönnöm. Szóval ilyen furcsa dolgaim voltak. Már kisgyerekkoromban sem voltam normális.
– Úgy gondolom, hogy kell egyfajta attitűd, ahhoz, hogy nyitottá tudjunk válni a későbbiekben. Van olyan ember egyáltalán, aki sosem ébred fel, aki képtelen a megvilágosodásra?
Nem, én ezt nem így gondolom. Úgy látom, hogy minden gyermekben megvan bizonyos fokig az, hogy ő több. Minden gyermeknek megvan a kapcsolata a lelkével, csak mi ezt beléjük fojtjuk. Amellett, hogy az értelmüket fejlesztjük, gyakorlatilag nem tanítjuk meg őket, hogy ezt ne engedjék el, hanem tartsák meg. És ezzel betereljük őket a mellékvágányra ahol mi vagyunk, a felnőttek. Szóval felnőttnek lenni nem dicsőség.
– Mi volt a legnagyobb kincs vagy tudás, amit elsajátítottál a mesteredtől Sri Chinmoytól?
Szerintem nincs ilyen, nem is lehet választani. A legnagyobb dolog, hogy találsz egy utat a saját lelkedhez. A mester nekem ezt mutatta, mutatja meg.
– Gyermekkorodban a hit mennyire volt jelen a családodban?
Megtanítottak kiskoromban imádkozni, és hittan órára is jártam rendszeresen, meg mindenre, ahogy szokás. De amikor tanultam és okos lettem rájöttem, hogy csak a szegény és tehetségtelen embereknek a vigasza az istenhit, úgyhogy ez egy röhej. Akkoriban volt egy időszakom, amikor materialista voltam, de ha nagy baj volt, akkor eszembe jutott, hogy „na, hogy is kellene imádkozni.” (nevet) Ez egy tipikus emberi reakció.
– Furcsa ezt hallani, hogy materialista voltál.
Igen, mikor tudós lettem az egyetemen, akkor azt hittem, hogy a tudomány a valóság.
– Véleményed szerint melyik a legrémségesebb emberi tulajdonság, miért tartunk itt, ahol tartunk?
Ez így nem helyes kérdés.
– Mi a helyes kérdés?
Az, hogy mi a legjobb emberi tulajdonság, ami előre visz. Az értelem mindig a negatívra kíváncsi, és ebből ki kellene már nőnünk. De ha tudni akarod, megmondom neked kerek-perec, mi az, ami az emberiséget itt tartja. Az önzés. Te is az vagy, és én is az vagyok. Az nem számít, hogy én azt akarom, hogy boldog légy és mindenki boldog legyen, az is csak az ego. Csak én, csak az enyém, a birtoklás. Ez mindenütt jelen van.
– Feladatom nekem más emberek felébresztése? Fájdalmas nézni a hitetlen, szenvedő embereket. Kényszert érzel, de szükségük van-e egyáltalán egy másik világszemléletre? Mellesleg sok csalódás ért már ezzel kapcsolatban.
Nem a te feladatod. Sem a fülüket, sem a szemüket nem neked kell kinyitni. Nem neked kell őket felébreszteni. Ez nem a te dolgod. Nem is az én dolgom. Ez nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy mi magunkkal mit csinálunk. Neked egyetlenegy feladatod van, hogy megtanulj feltétel nélkül szeretni. Meg kell változnod. Később majd eljön az ő soruk is a változásra, de ha mi megtudjuk azt tenni, hogy kinövünk az egónkból, és mi magunkat változtatjuk, akkor fognak jönni utánunk. Addig ők sem változnak.
– Ez nagy teher is lehet.
Ez csak addig teher ameddig te feladatnak, kötelességnek vagy nyomásnak tartod. Amíg téged zavar. Az mindegy, hogy van kötődésed, az egész világ nekünk rokonunk és testvérünk.
– Nehéz követelmények elé vannak állítva a leendő követőid: hús nélküli táplálkozás, az alkohol és egyéb függőség kizárva, teljesen letisztulva és megtisztulva. Őszinteség mindenekfelett.
Én úgy látom, hogy ez egy első lépés. Persze, hogy nagy feladat, nekem is az volt, de én nem hiszem, hogy ez túl sok. Ha az ember a készséget adja, kapja a képességet. Ha a készséged megvan, akkor van benned több. Ezen át kell menned, meg kell, hogy csináld, és akkor jössz rá olyan dolgokra,.hogy mennyi mindenre képes vagy, és, hogy mennyi mindent meg tudsz tenni. Ha megteszed ezeket a dolgokat rájössz, hogy akkor akár ennél is többre vagy képes. E nélkül nincs értelme az egésznek.
– Ha igazán el akarok érni a lelkemhez, és el akarom érni a teljességet, túl a megtisztuláson, a vágyakról is le kell mondanom. Ez az élet, az én átlagos, földi szemléletemnek egy kicsit egysíkú, monoton életnek tűnik, hiszen ha nem egyenlő arányban, de ott lappang mindannyiunkban a hedonizmus.
Sőt még rosszabbnak tűnik. De én nem ezt mondom, hogy mondjál le dolgokról, mert a lemondással nem érsz el semmit. Aki ma lemond Isten javára családról, barátról vagy bármiről, az holnap lemond Istenről és csalódik. Nem a lemondás és a feladás a lényeg, hanem a törekvés. Mindent elfogadsz, jó vagyok én, ahogy vagyok. Mindennap kiveszek egy pár percet az időmből, és elkezdek törekedni a tudat fölötti felé, és ha ez elindult, akkor az én lelkemnek a dolga a kötelessége, hogy közbelépjen, és egyszer csak észreveszed, hogy már nem is olyan nehéz dolog például hús nélkül élni. Ez egy belülről jövő dolog. A törekvés tehát a kulcsszó, nem a lemondás. Ez egy fontos dolog az isteni életben, a spirituális életben, és egyáltalán a lelki életben. Az emberek még mindig azzal társítják a lelki életet, hogy lemondás. De ez a kifejezés nem helyes.
– Jó lenne ezt a gondolkodásmódot minél korábban elkezdeni, akár az iskolákban a gyerekeknél. Egyelőre ellenállást érzékelek felőlük. Valahogy nem találom a kulcsot hozzájuk.
A kulcs a szív. A gyermekeknél mindig. Mutasd meg nekik, mire képesek a jógik, a belső erejük segítségével. Ez köztudott dolog. Több akaraterőt szeretnél? Ülj le csendben és nézd meg, hogy a szívedben milyen erő jön elő, milyen érzés.
Gunagriha legfőbb célja és vágya az embereket arra inspirálni, hogy tisztább, őszintébb életet élve legyenek hűek önmagukhoz, valódi, mély énjükhöz, fedezzék fel önmagukban azt az isteni valóságot, amelynek felszínre hozatalával és kinyilvánításával az egyéni sors és a világ is átalakítható.
