Ének a cigánylétről című rövidfilmjéért 2009-ben elnyerte a Roma Life European Docfilm Fest díját, és ugyanezzel a díjjal lett gazdagabb 2012-ben a 250 lépés Durgától című alkotásáért, melyben egy roma fiú megrázó mindennapjaiba pillanthatunk be. A filmet ugyanebben az évben jutalmazták a Van-Más-Kép Videoklip Fesztivál legjobb kreatív dokumentumfilm különdíjával is. 2015-ben a Magyar Speciális Filmszemlén pedig újabb elismerést nyert a Kezekbe zárt gondolatok című alkotása is.
Legújabb műve a Kétéltű, egy kerekes székes fiatal sportoló küzdelmeit, vívódásait mutatja be. És a korai, pozitív visszajelzések alapján, szintén siker lesz.
Rendezői és képszerkesztői stílusa különleges, olykor megrázó. Zenei ízlésvilága, mellyel filmjeit „díszíti”, elrugaszkodik a megszokottól, sajátságos lüktetéssel bír, és történetei néha drámaiak. A kép, a zene és a dramaturgia mégis tökéletes összhangban vannak.
Ezzel többnyire be is mutattam Gábor nyitott és sokoldalú személyiségét. Nyughatatlan, maximalista és precíz. Ezek lehetnek személyiségének azon alappillérei, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki maradandót tudjon alkotni.
A középiskola elvégzése után fogtechnikusnak tanult, majd a Független Média Központ újságíró gyakornoki képesítését szerezte meg, mely végzettséggel már a TV2-nél kapott lehetőséget a gyakornokoskodásra.Több mint egy évig volt technikai munkatárs a Rádió C napi rendszerességgel jelentkező lovári nyelvű Chachi vorba (Igaz Szó) magazinjában. 2006-ban a Független Média Központ támogatásával létrehozta Kiskőrösön a kisközösségi jellegű Aroma rádiót, ahol főszerkesztőként dolgozott.Kiskőrösi születésű vagy, és ha jól tudom, 30 éves korodig ott is éltél. Miért költöztél Kalocsára?
A szerelem hozott ide. Megtaláltam életem párját, feleségemet Virágot, és később állást is kaptam. Ennek immár 11 éve, szóval lassan kilépek a „gyütt-ment” kategóriából.

A Kalocsai Gyermekotthonban nagyon hamar megtaláltad a hangot a bentlakó fiúkkal, pedig ez köztudottan nem könnyű feladat. Veled mégis együttműködtek, miért?
Nem volt túl nehéz kialakítani a jó kapcsolatot. Sokan ijesztőnek és nehéznek találják ezt a munkát, de ha az emberben van empátia, türelem és legfőképpen humor, akkor meg lehet találni a közös hangot a gyerekekkel, ki lehet alakítani egy bizalmi kapcsolatot, és legfőképpen lehet velük együtt élni, együtt dolgozni. Az én akkori mentorom Harkai József, egy nyugdíjas, tapasztalt pedagógus volt. Emlékszem, az első napomon azt mondta, hogy ide nemcsak dolgozni jövünk, hanem vendégségbe is, hiszen ezek a gyerekek itt élnek, itt töltik a mindennapjaikat és mi az ő életterükbe kerülünk, amikor belépünk az intézménybe.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/9. számában olvashatjátok el.

Szerző