Kesztyűs Attiról eddig nem sokat árultunk el, most viszont kifaggattam! Ő az én keresztapukám, aki az egyetlen fotósunk a magazinban. Ismerjük egymást annyira, hogy a közös munka gördülékenyen menjen. A munkájában teljesen megbízom, mással el sem tudnám képzelni a fotózást. Rengeteg képet készít rólunk, mondhatni minden mozdulatunkat kártyára rögzíti, erről a kisfia tudna még többet mesélni. A csoportos fotózáson viszont kezembe vettem az irányítást és én kattintottam néhányat róla. Hogyan lett a programozó matematikusból a magazin fotósa? Ezt majd elmeséli ő. Az biztos, hogy az egyiket a munkájának tekinti, amit szívvel-lélekkel csinál, a másik viszont a hivatása, ami nélkül élni sem tudna.

Mikor szerettél bele a fotózásba?
Már gimnazista koromban érdekelt a fényképezés. Egyre inkább olyan képeket szerettem volna készíteni, amelyeken megmutathatom, hogy mit nézzen a néző. Ne csak egy pillanat legyen, amit megörökítek, hanem megpróbáljam „elmesélni”, hogy ez a kép mit jelent számomra.
Ha a magazin nem jön, akkor lehet, hogy nem is merülsz el ennyire a fotózásban?

Biztos akkor is fényképeznék, fejleszteném magam, bár akkor lehet, hogy nem ezekben a dolgokban fejlődnék. Én sosem gondolom azt, hogy egy fotós csak tájképet vagy portrét tud fotózni. Mindegyik érdekes dolog, de ezekben el kell mélyülni, mert különben amolyan „átlagos” képet fog készíteni.
A fotózást egy elég hosszú előkészület előzi meg.
Ha belegondolsz abba, hogy valójában ott kezdődik, hogy Szegeden egy csomó cuccot bepakolok az autóba és elindulok Kalocsára, akkor tényleg hosszú ez a folyamat. De szeretek ebben teljesen benne lenni! Fontosnak tartom, hogy felkészült legyek az előttem álló feladatra: kigondolom, hogy az alanynak milyen beállítások állnak jól, a hely milyen adottságokkal rendelkezik, az adott szám stílusához milyen képre van szükség és fontos tudnom azt is, hogy mi az elképzelés. Szeretek előre kimenni a helyszínre és ott pontosan megtervezni a fotózást. Ezek után már készen állok a feladatra és már csak az alanyra szeretek koncentrálni.
Sokan azt mesélték a fotók elkészülése után, hogy sose gondolták, hogy róluk lehet jó képet készíteni. Te mégis bebizonyítottad, hogy ez nem lehetetlen!

Amikor fotózok, akkor az a legfontosabb, hogy az alanyból kihozzam a legtöbbet, jól komponált képet készítsünk, amin előnyösebben hat. Az, hogy ne legyen futószalag munka, az hozzáállás kérdése. Fél óra kell ahhoz, hogy az emberünk feloldódjon, hiszen a legtöbben nincsenek hozzászokva a kamerához, ódzkodnak tőle. Időt kell hagyni, hogy ez a gát megszűnjön és szabadon mozogjon, önbizalmat szerezzen.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/5. számában olvashatjátok el.