Adél – Utazás közben lelünk rá a hangunkra

Adélt kiskora óta ismerem. Tanúja lehettem, ahogy a kedves, mosolygós, vidám kislányból igazán vagány, vicces, nyíltszívű nővé cseperedett. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kérdezzek Tőle, hiszen olyan régóta ismerem és mégis keveset tudok Róla. Még ezernyi kérdés motoszkál a fejemben, de talán ez a néhány is elég lesz ahhoz, hogy kíváncsivá tegyem Önöket. Elég ahhoz, hogy újra és újra elolvassák egy „vándor lélek” írásait, hogy ezáltal jobban megismerhessék. Azt hiszem én is ezt fogom tenni!

Nagy fába vágtad a fejszédet, amikor elindultál a Ködös Albion felé. Tudatosan készültél arra, hogy külföldön élj és dolgozz, vagy az élet hozta váratlanul ezt a lehetőséget?
Egy kicsit mindkettő. Laktam már külföldön ezelőtt is, de akkor csak hónapokat. Azt mindig is tudtam, hogy szeretnék majd egy másik országban is élni, de Anglia egy hirtelen lehetőség volt. S végül sokkal tovább itt ragadtam, mint ahogy azt eredetileg elterveztem.

Milyen érzés volt, amikor először léptél az idegen ország földjére, hogyan teltek az első napok, hetek?
Kimondottan emlékszem, hogy esett az eső, és akkor tudatosodott bennem, hogy hol vagyok, s még csak esernyőm sincs. (Egyébként ez azóta sem változott.)

Sziszi – Most mi adjuk az impulzusokat

Bár már biztosan két évtizede is van annak, hogy először találkoztam Sziszivel, bőven akad, amit nem tudtam róla – mostanáig. Íme egy kis kérdezz-felelek Fejes Szilvia Annától.

Számodra a legkedvesebb, ha a gyermekekről, a gyermekneveléssel kapcsolatos témákról írsz. Ha nem róluk szólna a rovatod, miről írnál még szívesen?
Biztosan valamilyen pszichológiai témát választanék. Mindig érdekelt, hogy mi mozgat minket, embereket. Mit miért csinálunk és ebben mekkora szerephez jut a gyermekkorunk, hogy honnan jöttünk és mit hoztunk magunkkal otthonról.

Az olvasók többsége valószínűleg nem tudja, hogy milyen pályára készültél, milyen szakon végeztél. A mai tudásoddal, milyen szakmát/pályát választanál a 18 éves Sziszinek?
A pedagógus szakma nehéz – manapság különösen -, de szép pálya lehet, ha szívvel-lélekkel csinálod. Talán újra azt választanám, de szívesen kipróbálnám magam pszichológusként, családterapeutaként vagy iskolapszichológusként is. Ha pedig nem lélek és gyerekek, akkor esküvőszervezés, annak minden szépségével és „őrületével”!

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/5. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila

Szerző